Bács-Kiskun megye múltjából 17. (Kecskemét, 2001)

MAYER JÁNOS Az elűzött észak bácskai svábok németországi beilleszkedésének néhány kérdése

remteni/ végrehajtani, míg a sváb nyelvjárásban egyszerűen „dolgozni" a jelentése, de még tucatnyi hasonló példát lehetne találni.)

43 Még ennél is feltűnőbbek voltak azok a viselkedésbeli különbségek, amelyek a két ország eltérő szokásrendszeréből és a mentalitás különbségeiből adódnak. A bácskai svábok ugyan aligha keverhetők össze az ország vagy a régió más nemzetiségeivel, de az is tény, hogy a Magyarországon honos viselkedésformák közül igen sokat átvettek és természetesnek is tartottak. Ezek azonban a német normákkal gyakran szöges ellentétben álltak. A Magyarországon például teljesen hétköznapi, kedélyes csevegést a szomszédokkal vagy azonos községben lakókkal az őshonos lakosság többnyire tolakodásnak vette, és elutasítóan reagált erre. Nem vették jó néven a menekültek nyitottságát, érzelmeik a náluk szokásosnál jóval nyíltabb kimutatását sem, amit a helyi lakosság egyszerűen az önuralom hiányának tartott.

44 Már-már undorítónak, de legalábbis szokatlannak tartották, hogy a menekültek ismerőseiket, rokonaikat arcon csókolják, ami ott ugyancsak nem volt szokásban. Az alapvetően is sokkal elzárkózóbb német társadalom válasza így gyakran az volt, hogy az elűzöttek udvarias „Grüß Gott!" (Adjon Isten!) köszönésére - ami a magyarországi svábok körében, valamint Bajorországban teljesen hétköznapi formula, más vidékeken azonban kissé bizalmaskodóan hat - legfeljebb egy visszafogott „Guten Tag!" (Jó napot!) volt a felelet. Mindezeket a különbségeket és a helyben szokásos udvariassági formulákat meg kellett tanulni, és illett is átvenni. Az egy fedél alatt élés ugyan már alkalmas volt bizonyos előítéletek megszűnésére - hiszen bizonyos mértékű kommunikáció mindenképpen elkerülhetetlenné vált befogadók és menekültek között), ám más különbségeket újra a felszínre hozott. Frantzioch jól veszi észre, hogy a főzési szokások is gyökeresen eltértek egymástól. A bácskai svábok konyhája lényegében magyaros jellegű volt, vagyis lényegesen fűszeresebb volt a Németországban szokásosnál, ahol ekkor a fokhagyma, a bab, a mák vagy a paprika felhasználása csaknem ismeretlen volt.

45 Hasonlóképp idegennek tűntek az egyes ünnepekhez kapcsolódó népszokások (pl. locsolás húsvéthétfőn), amelyeket a helybeliek elutasítóan szemléltek, sőt még arra is volt példa, hogy megtiltották őket.

46 További választóvonalat jelentett a felekezeti különbség, aminek a jelentőségét a konzervatív vidéki társadalmakban egyáltalán nem szabad lebecsülni. Miután az elhelyezés szempontjait szinte kizárólag a rendelkezésre álló lakótér mennyisége jelentette, kevésbé lehetett szem előtt tartani, hogy mely községekbe milyen vallású menekülteket helyezzenek el. így a katolikus bácskai svábok Württembergben szinte kivétel nélkül evangélikus többségű körzetekbe kerültek, de érdekes módon még az egyébként döntő részben katolikus Bajorországnak is zömmel az evangélikus területein telepítették le őket. Württembergben a katolikus menekültek letelepítésével a római katolikusok számaránya több, mint duplájára nőtt!

47 Azt ugyan túlzás lenne állítani, hogy a felekezeti különbség direkt összetűzésekhez vezetett volna, de az előítéletek leépítése szempontjából semmiképp sem volt szerencsés. Az új otthon vallásos életét a menekültek gyakran üresnek találták, és legfőképpen nem találtak elég együttérzést és választ sorsukkal összefüggő lelki problémáikra. A templom közössége nem jelentette már azt, amit a régi hazában, különösen addig, ameddig - katolikus templom híján - más felekezet istentiszteleteit kellett látogatniuk. A menekültek jelentős része még évtizedek múltán is arra pavö. WEIDLEIN, Gerda, 1996. 16. vö. KURZ, Karl, 1950.41. FRANTZIOCH, Marion, 1989. 173. KARASEK-LANGER, Alfred, 1953. 125. BEER, Mathias, 1995. 244-271.