Bács-Kiskun megye múltjából 17. (Kecskemét, 2001)

MAYER JÁNOS Az elűzött észak bácskai svábok németországi beilleszkedésének néhány kérdése

A bácskai (és általában a magyarországi) németeknek elhelyezésük során néhány további sajátos problémával is meg kellett küzdeniük. Agrárrégiókba történt letelepítésük például korántsem volt annyira előnyös, mint ahogy ezt eredetileg gondolták, ugyanis az elűzött gazdák és őshonos német parasztok együttélése és főleg közös munkája több rejtett konfliktust is hordozott magában. A mezőgazdaságban ugyanis csak igen kevés pénzt lehetett keresni, így a menekült munkaerő igen gyakran pénzbeli fizetség helyett inkább ellátásért dolgozott. Ez azért annyiban nagy segítséget jelentett, hogy élelmezésük nagyjából meg volt oldva. A német kisparaszti gazdaság (különösen Bajorországban) eléggé elmaradott volt, és a magyarországi gazdák ekkortájt valamivel modernebb módszereket alkalmaztak, mint német szállásadóik. Utóbbiak mégsem igazán fogadták el az elűzött gazdák tanácsait. NyugatNémetországban a paraszti birtokok rendszerint jóval kisebbek is voltak a Bácskában szokásosnál, de amikor az elűzöttek erről meséltek, a helybeli gazdák mindezt rendszerint csak hitetlenkedve fogadták. (Ez az elűzöttek akkori állapota és a magukkal hozott poggyászok nagysága alapján talán nem is csodálható.) További nehézség volt az is, hogy a magyarországi sváb nagygazdák jelentős része nemigen tudta elfogadni azt, hogy a saját közösségében érvényes hierarchia nem érvényes többé, és nem volt hajlandó a „cselédmunkára" mások birtokán. Már csak azért sem, mert gyakran meg voltak győződve arról, hogy jobban értenek a gazdálkodáshoz, mint német munkaadóik.

29 A kényszerű együttélés persze nemcsak a helybeliek családi életét borította fel, hanem a menekültekét is. A szűk lakótér miatt a szülői háztól időközben már elköltözött gyerekeknek, ifjú házasoknak, rokonoknak újra össze kellett költözniük szüleikkel, nagyszüleikkel, sőt olykor más közeli rokonaikkal is. A család összetartását - mely a menekültek számára az első évek legfontosabb kihívása volt - másképp valószínűleg meg sem lehetett volna valósítani. Mindez a bajban - még a szükségszerűen jelentkező konfliktusok ellenére is - jelentősen erősítette a család mint közösség összetartó erejét akkor, amikor a családfő még rendszerint nem is volt közöttük. A rokonságok így rendkívüli módon egymásra voltak utalva, de ennek később az előnyös oldalai is megmutatkoztak, hiszen a kényszerű együttlakás megszüntetésében is kölcsönösen segíteni tudták egymást, amikor már új házak építésére is lehetőségük nyílott. 3. A bácskai németek nyomában Az amerikai katonai kormányzat eredeti elképzelései szerint valamennyi Magyarországról származó menekültet Hessen és Württemberg-Baden tartományokban kellett volna elhelyezni. A tervezet természetesen csak a szervezett transzportokai érkezőkre vonatkozott, hiszen az önkéntes menekültként vagy nyugati hadifogságból elbocsátván már korábban az országba érkezők erre az időre már gyakran ideiglenes lakhelyet és munkalehetőségeket találtak maguknak, így őket már nem irányították ezekbe a tartományokba. A két tartomány telítettsége miatt végül mégsem teljesen az eredetileg eltervezett kvóták szerint vették fel az elüzötteket, és ez bizonyos részben a Magyarországról kitelepítetteket is érintette. 1950-ben az akkor Nyugat-Németországban található 192 742 magyarországi német közül 97 486 fő (54,8 %) élt a későbbi Baden-Württemberg területén, 49 220 (27,7 %) Bajorországban, 25 583 (14,4 %) Hessenben és 2326 fő Északraj na-Veszt-