Bács-Kiskun megye múltjából 17. (Kecskemét, 2001)

ORGOVÁNYI ISTVÁN A déli határsáv 1948 és 1956 között

ÁVH Urbanovszky Andrást azzal a váddal, hogy titóista. Urbanovszky Andrásné tudomása szerint férje november 20-án meghalt a hatóság örizetében. 5 1951 novemberében Bácsalmáson és Garán elvittek néhány délszlávot, ez nagy nyugtalanságot keltett a többi községben is. Az ÁVH éjjel vitte el őket azzal az ürüggyel, hogy fegyvert rejtegetnek, de nem találtak náluk fegyvert. Az egyik letartóztatott jó munkájáról éppen aznap írt a megyei újság. A lakosság zaklatása és megfélemlítése általános volt. Katymáron a kútnál beszélő horvát asszonyokra rászólt egy katona, hogy beszéljenek magyarul, erre elszaladtak, és bezárkóztak a lakásukba. Bácsalmáson sírva panaszkodtak az asszonyok, hogy nem kulák férjeiket elvitték. Katymáron Bandik Frányó tanácstag elmondta, hogy őt is többször elvitték, utána Budapesten bujkált, mert újra el akarták vinni. Hercegszántón az egyik népnevelő azt mondta, ha az emberek autót látnak, elbújnak, annyira félnek.

66 Sokan nem várták meg letartóztatásukat, és disszidáltak Jugoszláviába. A biztos letartóztatás elől menekült el Garáról többek között Osztrogonácz Iván, Dujmov Mátyás, Babity Mátyás, Forrai Jenő, Órás László, Fekete Ferenc és Fekete Mihály is.

67 A rendőrség durva és ellenséges volt a délszlávokkal szemben. Gyakran vittek be délszlávokat a rendőrségre, megverték, két-három napig benntartották, aztán elengedték őket. A rendőrök az utcán gyakran rászóltak a délszlávokra, ha anyanyelvükön beszéltek. Katymáron egy parasztasszony azt mondta a községben tartózkodó Szentivánszky Sándornak: „Megbeszéltük, hogy felmegyünk Rákosi elvtárshoz, és kérni fogjuk, ha nem vagyunk megbízhatóak, akkor tegyenek át a határon, vagy teremtsenek nyugalmat számunkra."

6 A kitelepítettek és a letartóztatottak foglalkoztatása A Titkárság 1951. május 23-i ülésén a letartóztatottak, a rendőrhatósági őrizet alatt állók és munkahelyre bocsátandók foglalkoztatásával és a kényszerlakóhelyek létesítésével foglalkozott a központi pártvezetőség. Ennek előadója Vas Zoltán volt. A javaslat leszögezte, hogy minden letartóztatottnak és őrizetesnek kemény munkafegyelem, a biztonsági szabályok szigorú betartása és a raboknak kijáró bánásmód mellett az egyébként érvényes béreknél 20 százalékkal kevesebbért kell dolgoznia. A politikai és gazdasági életre káros elemek foglalkoztatásával kapcsolatban kijelentette a javaslat, hogy a tőkések, spekulánsok, munkakerülők, csavargók, káros elemek és kulákok számára munkakényszert és kényszerlakóhelyet kell előírni. A munkakényszer azt jelentette, hogy behívás útján jelöltek ki munkahelyet és időtartamot az arra kiszemelt embereknek, akik a kijelölt munkahelyet csak külön engedéllyel hagyhatták el. Nekik a kollektív szerződés szerinti munkabért kellett fizetni. A kényszerlakóhelyek létesítéséről azt mondta a javaslat: „A kulákok falvakból való fokozott kiemelésére, munkaerejük intézményes felhasználására részükre és családjuk részére kényszerlakóhelyet lehet kijelölni. Három-öt falut kell létesíteni tiszántúli, rossz, szikes földeken, ahol a kulákok a harmadik típusú tsz-rendszerben dolgozhatnak." A közös típusépületekhez az anyagot az állam biztosította, de az építésről maguknak kellett gondoskodniuk. Felügyeletükről közigazgatási vezető és megerősített rendőrőrs gondoskodott. Állami gazdaságok és kőbányák mellett további öt-hat kényszerlakóhelyet jelöltek ki, ahol a kulákok alkalmazottként dolgoztak a BKMÖL A Bácsalmási Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága közösen kezelt szakigazgatási szerveinek iratai 1957-1962. ( a továbbiakban XXIII.213.) 277/1958. MOL 276. f. 89. cs. 186. o.e. TH 0-9556/2 MOL 276. f. 54. cs. 131. o.e.