Bács-Kiskun megye múltjából 17. (Kecskemét, 2001)

ORGOVÁNYI ISTVÁN A déli határsáv 1948 és 1956 között

fennálló rendelkezések szerinti bérért. A számukra kijelölt területen belül szabadon mozoghattak, ám a rendelkezések megszegése esetén rendőrhatósági őrizet alá helyezték őket. Személyes vagyontárgyaikat a kényszerlakóhelyre magukkal vihették. Termelőeszközeik államosításáról vagy használatukban hagyásáról az illetékes állami szerv döntött. A rendfenntartás, valamint a kulturális, szociális és egészségügyi szükségletek kielégítése az illetékes államigazgatási és biztonsági szervek feladata volt. Az ehhez szükséges őrszemélyzet biztosítása érdekében a büntetésvégrehajtási őrszemélyzet létszámát 600, az államvédelmi őrszemélyzet létszámát 300, az államrendőrségi őrszemélyzet létszámát 80 fővel emelték fel. A Titkárság a határozatban kiemelte, hogy a politikai elítélteket és a köztörvényes bűnözőket csak kivételes esetben foglalkoztathatták együtt, kivéve az internáltakat. A stilisztikához is volt érzéke a pártvezetésnek, előírták, hogy a rabmunka helyett a "letartóztatottak termelőmunkában való foglalkoztatása" kifejezést kell használni. A Népgazdasági Tanácsnak, a Tervhivatalnak, az Igazságügyi Minisztériumnak, a Belügyminisztériumnak és az AVH-nak 1951. november 1-jéig kellett kidolgoznia a részleteket, hogy 1952. január-l-jétől egységesítve legyen a letartóztatottak foglalkoztatása.

69 A propaganda A határsáv lakói számára elfogadhatatlan és kegyetlen intézkedéseket kiterjedt ideológiai propagandával próbálta leplezni és megmagyarázni az MDP. A Központi Agitációs és Propaganda Osztály 1950 júniusában határozati javaslatot készített a jugoszláv határvidék, valamint a Jugoszlávia felé irányuló agitációs és propaganda munka megerősítésére. A téma előadója Komócsin Mihály volt, és meghívták az ülésre Gondos Lászlót és Szentivánszky Sándort is. A határsáv létrehozása, a bevezetett intézkedések egy része, és a lakosság vegyes összetétele miatt a kitelepítések főleg az ott élő nemzetiségek ellen irányultak. Az önálló, nagyobb gazdasággal rendelkező délszláv parasztok, kommunista szóhasználattal a kulákok, a jelentés szerint az ellenük hozott intézkedéseket - egyébként teljesen jogosan - nemzeti sérelemként élték meg. Ez nyilván erősítette az összetartozás tudatát, és a nemzetiségek szorosabbra zárták soraikat. „A délszláv dolgozó parasztok között az osztálybéke nacionalista nézete erősen hat", ami a „mi, bunyevácok tartsunk össze" érzésében fejeződött ki. A pártvezetés ezt titóista agitációnak minősítette. A javaslat nyíltan hangoztatta, hogy az MDP vezetőinek fő célja „a délszláv nemzeti egység megbontása, a délszláv dolgozó parasztok szembefordítása a kulákokkal és a Titó-banda egyéb helyi ügynökeivel. Feladatunk a délszláv és magyar dolgozó parasztok szolidaritásának elmélyítése"

70

, vagyis a nemzeti egység és szolidaritás helyébe az osztályszolidaritást akarták helyezni. Vádként hangoztatták, hogy a délszláv kulákok a Titó-féle rendszert, a kényszermunkát és a zadrugát

71 akarják meghonosítani, és el akarják venni a felosztott földet. Opportunizmusnak minősítették és ezért felszámolták a jugoszláv zászlók használatát, a horvát nyelvű szemináriumok engedélyezését. Népszerűsíteni próbálták a néphadsereget és a határőrséget, valamint a Szovjetunió „békepolitikáját" és a „béketábor fokozódó erőfölényét". Megerősítették a Jugoszlávia felé irányuló sajtó- és rádiópropagandát, a magyar rádió délszláv adását is fokozottan alárendelték ezeknek az elveknek. Nagy teret biztosítottak a MOL 276. f. 54. cs. 145. o.e. MOL 276. f. 54. cs. 106. o.e. jugoszláv termelőszövetkezet