Bács-Kiskun megye múltjából 17. (Kecskemét, 2001)

PÉTERNÉ FEHÉR MÁRIA Kecskemét megyeszékhellyé válásra tett kísérletei a 19. század végén és a 20. század elején

lyére irányuló másodfokú áramlás... Miután tehát úgy az ország egységes gazdasági, kulturális és állampolitikai szervezete szempontjából, mint fejlettebb intézményeinél fogva csak városunk lehet az új vármegye hivatott és igazi központja, melynek viszont közvetlenül kell elvi és gyakorlati okokból Budapesttel kapcsolatba jutnia". Sándor Istvánék indítványozták, hogy készítsen feliratot a közgyűlés a belügyminiszter részére, amit küldjenek meg Magyarynak és az országgyűlés képviselőháza közigazgatási bizottságának is.

60 A közgyűlés azonban - 1932. január 16-i ülésén - az indítványt levette a napirendről, nem tárgyalta az ügyet, felhagyott nagy lendülettel megkezdett megyeszékhellyé válási propaganda-munkájával. Látták, hogy a meginduló területi racionalizálási törekvések a vezető politikusok szélesebb körében méltánylásra nem találtak. 1932 végén Gömbös Gyula kormányalakításával olyan fordulat következett be, amely Magyary programjával nem volt összeegyeztethető, a kormánybiztos visszaadta megbízatását. Gömbös 95 pontból álló „nemzeti munkatervé"-ben „az ország egyes részeit nagyobb területi hatósággal bíró közigazgatási egységekben" akarta összefogni (12. pont).

62 A terv tulajdonképpen 7 nagy kerületre osztotta volna az országot, s a kerületek gócpontjaira decentralizálódtak volna sok tekintetben miniszteriális hatáskörök. A terv szerint a kerületek élén államtitkári hatáskörrel olyan közigazgatási szakemberek álltak volna, akik minden közigazgatási kérdésben teljes hatáskört kaptak volna. A gócpontokban találtak volna elhelyezést az ítélőtáblák, a vegyes dandárparancsnokságok, a MÁV üzletvezetőségek, valamint az egyes tankerületi főigazgatóságok.

63 Kecskeméten az ú.n. „Hetes terv" nagy visszhangot váltott ki az ismert megyeszékhely-aspirációk miatt. Kecskemét e szerint a terv szerint nem lehetett volna kerületi centrum, ezzel székhellyé válási kísérletei kudarcba fulladtak volna.

64 A közigazgatás reformja országos szinten nem haladt előre. Szakemberek tollából - pl. Benisch Artúr - különböző koncepciók láttak napvilágot a megyék területének átrendezéséről. Benisch Artúr szerint a történeti múlt ékesen igazolta, hogy a parlamenti tárgyalás, vagy az országgyűlés által kiküldött bizottságok útján eredményt nem lehet elérni. Az érdekelt törvényhatóságok közti tárgyalások is teljesen céltalanok, mert a vármegyék birtokállományukhoz való merev ragaszkodásukkal minden érvelés elől elzárkóznak. A megoldás egyedüli módja Benisch szerint az lett volna, ha a törvényhozás általános felhatalmazást ad a kormánynak a kisebb törvényhatósági kiigazításokra, a nagyobb változásokat pedig törvénybe iktatja.

65 Átfogó változtatásra, a megyék területi arányosítására azonban BKMÖL IV. 1910/b Kecskemét város Polgármesteri Hivatalának iratai. Közigazgatási iratok 1001/1932. BKMÖL IV. 1903/a Közgyűlési jkv. 1932. jan. 16.- 15/1932. kgy.sz. CSIZMADIA Andor, 1976. 426. Kecskeméti Közlöny 1933. febr. 7. XV. Évf. 30. sz. A hét kerület a tervek szerint a következő volt: budapesti, győri, szombathelyi, pécsi, szegedi, miskolci, debreceni. A budapesti kerület

hez tartozott volna Pest vármegye felső részén kívül Fejér és Jász-Nagykun-Szolnok megyék, a győri kerület

hez Győr, Mosón és Pozsony, Sopron, Veszprém, valamint Komárom és Esztergom megyék, a szombathelyi kerület

hez Vas és Zala megyék, a pécsi ke rület

hez Baranya, Somogy és Tolna megyék, a szegedi

hez Csongrád, Arad és Torontál, Pest megye alsó része Kecskeméttel, Csanád és Békés megyék, a miskolci

hoz Borsod, Gömör és Kishont, Heves és Hont megyék, a debreceni

hez Hajdú, Szabolcs, Ung, Abaúj-Torna, Zemplén, Szatmár, Bereg és Ugocsa megyék. Kecskeméti Közlöny 1933. febr. 14. XV. Évf. 36. sz. BENISCH Artúr, 1938.44. Benisch 1939-ben, a kárpát-ukrajnai területek Magyarországhoz való visszacsatolása kapcsán tervezetet készített a közigazgatás területi átszervezésétől, melyben Pest megye nagy területének több évtizede húzódó problémáját felvázolva lehetségesnek tartotta egy Solt-Kiskun vármegye létrehozását