Bács-Kiskun megye múltjából 17. (Kecskemét, 2001)

PÉTERNÉ FEHÉR MÁRIA Kecskemét megyeszékhellyé válásra tett kísérletei a 19. század végén és a 20. század elején

nem került sor a II. világháború előtt. A vezető réteg érdekei megsértését látta minden területi reformtervben. A megyerendszer gyökeres átalakítását nem vállalták fel az egyre jobbra tolódó kormányok, így a reformprogramok csak ígéretek maradtak. 50 év alatt (1892-től) Kecskemétnek önálló kezdeményezéseivel nem sikerült elérnie Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye kettéosztását, nem sikerült megszereznie a megyeszékhely címet. A két világháború között jelentős maradt az a politikai erő, amely a hagyományos megyerendszerhez görcsösen ragaszkodott. Csak a II. világháború után, 1950-ben, más politikai körülmények, más társadalmi viszonyok között valósult meg Kecskemét törekvése, egy új megye, Bács-Kiskun megye székhelye lett.

66 Megyeszékhellyé válása mellett azonban Kecskemét óriási területveszteséget szenvedett el. Egykori óriási területe megcsappant, határán belül 9 új község jött létre. Kecskemét székhellyel. Szerinte Kecskemét a vidéknek gazdasági központja lett, s a területtel minden irányban vasúti és közúti összeköttetése van. Solt-Kiskun vármegye lakosságát 307.000 főben határozta meg. Négy járás alkotta volna: a dunavecsei, kecskeméti, kiskőrösi és kunszentmiklósi. A 4343/1949. M.T. számú rendelet 3.§-a alapján Bács-Bodrog vármegye Magyarországhoz tartozó 3 járásából és Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye déli részéből alakították ki Bács-Kiskun megyét.