Bács-Kiskun megye múltjából 17. (Kecskemét, 2001)

PÉTERNÉ FEHÉR MÁRIA Kecskemét megyeszékhellyé válásra tett kísérletei a 19. század végén és a 20. század elején

nek. Gesztelyi Nagy László - a Duna-Tisza közi Mezőgazdasági Kamara elnöke - a kormány szándékát akarta előbb megtudakolni és kifejtette azon véleményét, hogy a jelenlegi megyében a „déli részek erősen el vannak hanyagolva". Váry István a történeti előzmények felvázolása mellett ígérte, hogy az 1920-as népszámlálás alapján adatokat terjeszt a bizottság elé a megye megosztását alátámasztandó. Szerinte a „kettéosztás esetén mindkét megye első helyen lenne a csonkaországban''''. Hercsúth Kálmán tanfelügyelő tanügyi szempontból foglalkozott a kérdéssel, s kifejtette - a megyének az iskolák ellenőrzése terén 50 %-os megtakarítást jelentene a kettéosztás. Szappanos Sándor az iparosok véleményét tolmácsolta, mikor kijelentette a Budapesti Kamara nem felel meg érdekeiknek, ezért 23 város és község bekapcsolásával Délpest vármegyei Iparos Körzeti Szövetség alakult. Zimay Károly polgármester a kormány megyemegosztási szándékát figyelembe véve az országos lapokban való propaganda mellett állt ki. Szabó Iván Kecskemét felsőházi képviselője és a bizottsági tagok abban bíztak, „ha a miniszterelnök és a belügyminiszter velünk van a törvényhozási többség biztos. A megyében már kétes a többség - fejtette ki Szabó Iván. - Hátrányunkra lehet a vasúti hálózat ki nem építettsége, a megszokás, a főváros vonzásereje, az ezerévesség tudatának beidegződése. Óriási érdekek forognak kockán - mondta. Szerencsére Kalocsa rossz helyen fekszik. De Félegyháza is mozog, a környékbeli községek vonzódnak hozzájuk." A megyével való összeütközést azonban kerülni akarták. A th. bizottság 1930. április 30-án tárgyalta meg a kiküldött bizottság javaslatát és véleményük abban összegződött, hogy Kecskemétről Pest vármegye déli részének minden pontja vasúton és közúton jól megközelíthető. Kimagasló Kecskemét fölénye a megyeszékhelyért versenyző többi várossal szemben a közhivatalok, kulturális és szociális intézmények számát és jelentőségét illetően. A tervezett új vármegye lakossága túlnyomórészt kis- és törpebirtokosokból áll, talajának jóval nagyobb fele homok, a megélhetés legfőbb forrása a gyümölcs-, zöldség- és szőlőtermesztés, valamint a baromfitenyésztés, melyeknek majd egy évszázada Kecskemét a legjelentősebb piaca. A városi képviselők bírálták a közigazgatás terén addig kialakult gyakorlatot: „...A mi közéletünknek sokszor nagy baja, hogy a történelmi, földrajzi, foglalkozási, kulturális, társadalmi és gazdasági adottságokkal kellően nem számol, különösen pedig nem gondol arra, hogy azok megszervezését és a közigazgatási szervezést egymással összhangban végezze, ezzel a gazdasági, társadalmi és közigazgatási berendezkedést olcsóbbá, könnyebben igénybe vehetővé és hatásosabbá tegye. E gyakori hiba elkerülésére az új vármegye létesítése, szervezése, székhelyének kijelölése igen kedvező alkalmul kínálkozik." 1 A törvényhatósági bizottság felterjesztést intézett a belügyminiszterhez, amit megküldött a miniszterelnöknek, a honvédelmi, a vallás- és közoktatásügyi, a kereskedelemügyi, a pénzügy- és az igazságügyminiszternek is. Ebben a Sándor István által megfogalmazott - helyi lapokban megjelent - gondolatokat összegezték és kijelentették: „...ha kellően értékelésben részesül a gazdasági és társadalmi helyzet, hogy Kecskemét talaja, termelése, birtokmegoszlása, lakosságának társadalmi összetétele nagyjából azonos az alakítandó új vármegye túlnyomó nagy részével, ha figyelembe vétetik, hogy az új vármegye termeivényeinek áruforgalma nagyrészt már úgyis Kecskeméten át áramlik idő- és költségveszteség nélkül a nyugati fogyasztópiacokra, BKMÖL IV. 1910/b Kecskemét Polgármesteri Hivatalának iratai. Közig. ir. 4243/1930. BKMÖL IV. 1903/a Közgyűlési jegyzőkönyv 169/1930. kgy.sz.