Bács-Kiskun megye múltjából 17. (Kecskemét, 2001)

PÉTERNÉ FEHÉR MÁRIA Kecskemét megyeszékhellyé válásra tett kísérletei a 19. század végén és a 20. század elején

ához... a Budapest-orsovai [vasúti] fővonal mellett fekszik, s hogy a belőle kiinduló vasútvonalak a megye bármely részét könnyen hozzáférhetővé teszik számára,,"

35 Bár mind a politikusok, mind a közigazgatás szakemberei között csaknem általános volt az a vélemény, hogy megkerülhetetlen a vármegyék területi átszervezése, az erőteljes ellentétek miatt ezt a témát ismételten levették a napirendről. A 20. sz. elején a dualizmus válságának mind nyilvánvalóbb elmélyülése miatt a kormány és az országgyűlés csak másodrangú kérdésekkel volt hajlandó foglalkozni ezen a területen.

3 Magyarországon a közigazgatás megreformálása a fejlődés meghatározó elemeként szerepelt. A hatalmi harcok küzdelmében a kérdés mégis mindig zátonyra futott a dualizmus időszakában. A kor súlyos belső ellentmondása volt, hogy a ténylegesen jövőbe mutató reformokat a konzervatívnak minősülő kormánypártok fogalmazták meg és képviselték változó következetességgel, míg a haladónak, nemzetinek mondott ellenzék időről időre megtorpedózta azokat a sokszor igen jól átgondolt törvényjavaslatokat, amelyek az ország polgári fejlődését, az egykori kiváltságos csoportok konzerválódott hatalmának oldását, belpolitikai életünk demokratizálódását igazán képesek lettek volna felgyorsítani.

37 A vörös uralom

38 és a fehér terror felszámolása után a lassan konszolidálódó polgári hatalom kénytelen volt tudomásul venni nem csak az ország 2/3-ának megszállását, hanem e folyamatnak a következményét, a trianoni békediktátumot is. A katonai, gazdasági, társadalmi és közigazgatási összeomlás nem kedvezett a közigazgatási reformoknak.

39 Ez azonban nem azt jelentette, hogy nem jelentek meg a közigazgatás megreformálását igénylő nézetek. 1919 végén Zsitvay Tibort Kecskemét főispánjává nevezték ki. Székfoglalójában utalt arra, hogy „Dél-Pest megye és Kecskemét soha úgy össze nem forrt, mint a vörösök uralma alatt, amikor együtt indította meg a [terület lakossága] a vörösök uralmának megdöntésére az ellenforradalmat". A törvényes rendezésben is bízott: „ ... hiszem, hogy a kormány és a nemzetgyűlés Solt és Kiskun megyéket Kecskemét székhellyel az önálló törvényhatóságok sorába fogja emelni. Ezzel Kecskemét közigazgatásilag is gócpontja lesz annak a vidéknek, melynek szellemileg és gazdaságilag eddig is vezére volt".

40 Még ezen az 1919. dec. 20-i közgyűlésen elfogadta a th. bizottság a városi tanács javaslatát, hogy „a nagyságánál fogva nehezen adminisztrálható Pest megye déli részének Kecskemét székhellyel új vármegyévé alakítására" felterjesztést intézzen a város a miniszterelnökhöz és az alakuló nemzetgyűléshez. Fel akarták hívni az érdekelt városok polgármestereit is a mozgalomhoz való csatlakozásra. Javaslatuk volt továbbá, hogy ehhez az új megyéhez hozzá kell csatolni Bács-Bodrog vármegye szerb megszállástól mentes részeit is ideiglenesen. Pest megye kettéosztásának szükségességét ekkor a következőkkel indokolták: „- A vármegye jelenlegi területe óriási terjedelmű, s az adminisztráció emiatt felette nehézkes. - A levágandó összefüggő terület lakossága csaknem kizárólag mezőgazdasággal és szőlőműveléssel foglalkozván, egységes szellemű adminisztráció hozható abban létre. Kecskeméti Napló 1913. aug. 16. II. évf. 191. sz. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1999. 38. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1999. 39. A Szövetséges Tanácsok Országos Gyűlésén, 1919. június 23-án elfogadott alkotmány az ország területi-igazgatási rendjében nem hozott változást, nem szüntette meg a vármegyét. (Bár a kerületet és a vármegye szót együttesen, illetve vagylagosan használta.) IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1999. 41. BKMÖL IV. 1903/a Közgyűlési jegyzőkönyv 1919. dec. 20.-11/1919. kgy.sz.