Bács-Kiskun megye múltjából 17. (Kecskemét, 2001)

PÉTERNÉ FEHÉR MÁRIA Kecskemét megyeszékhellyé válásra tett kísérletei a 19. század végén és a 20. század elején

felügyelőség Kecskeméten, amely független lett a vármegyei tanfelügyelőségtől. A megye egész déli része hatáskörébe tartozott Nagykőröst és Kunszentmiklóst is beleértve. Az 1911. évi földrengés és az azt követő újjáépítések egy időre lekötötték Kecskemét erejét. Pest megye kettéosztását és a megyeszékhely kérdését Váry István kecskeméti ügyvéd, újságíró élesztette fel 1913-ban a Pesti Hírlap hasábjain (cikkét a Kecskeméti Napló is egy az egyben leközölte). Ugyanis a szakemberek és politikusok törekvéseinek eredményeként a kormány 1913-ban kilátásba helyezte a közigazgatás reformját, s bejelentette, hogy javaslatát legkésőbb 1914. év elején a törvényhozás elé terjeszti. Ismét előtérbe kertilt tehát a vármegyék egészségtelen területi beosztása.

32 Váry a megye kettéosztását nem helyiérdekű ügyként tüntette fel. Statisztikai adatokkal igyekezett alátámasztani, hogy Pest megye kettéosztása a megyének és Kecskemétnek együttes érdeke, de érdeke az országnak és Budapestnek is. ,A megye déli részei úgy sem tartoznak ma sem Budapest ipari érdekszférájába''' — írta. Pest megye a legnagyobb megye volt az országban, területe 12.134 km (ebben nem volt benne Kecskemét 873 km -nyi és Budapest 194 km

2-nyi területe.) A lakosság száma 1910-ben 1.030.836 fő volt (nem számítva Budapest 880.371 és Kecskemét 66.834 főnyi lakosságát). Az országban 9 megye volt, melyek lakóinak száma Pest megye lakoságának tized részét sem tették ki (Túróc, Árva, Liptó stb.). (Bosznia-Hercegovina lakossága ekkor 1.932.000, Norvégiáé 2.358.000, Dániáé 2.757.000 volt.) A megye ekkor már 16 járásra oszlott, sőt már szervezés alatt volt a 17. (gyömrői) is. A kormányzat a járások számának szaporításával akarta megoldani a megye adminisztrációs problémáit. Pest megyének rendkívül nagyok voltak a járásai is. azáltal nem érünk el jobb eredményt, ha mégtöbb járásra forgácsoljuk szét a megyét - írta Váry -, mert ez a megyei központi kormányzat rovására megy. Radikális eljárásra van itt szükség, mely végleges megoldást teremt. Ezt pedig a megye kettéosztása hozza meg". A vezérmegye presztízsét féltőknek megjegyezte: „... a kettéosztást úgy kell eszközölni, hogy a felső megye azután is a legnagyobb területű megye legyen az országban, s a mellett még az alsó megye is egyike lehet az ország legnagyobb megyéinek."

1

'

7

' Az alsó megye székhelye - szerinte is - Kecskemét lenne. Erre a szerepre úgy területe, mint lakóinak száma egyenesen predesztinálja. Nagyobb kiterjedésű város csak 2 volt akkor az országban: Szabadka 169.192 kat.h. és Debrecen 166.284 kat.h. (Szegedé: 141.775 kat.h.). Népesség tekintetében Kecskemét 8. városa volt az országnak.

34 „Kecskemét különben is a Budapesttől Szabadkáig terjedő magyar lakosságú síkság igazi központja tiszta magyar lakossággal - írta Váry. „Gyümölcskereskedelme világpiacra szól, szőlőtelepei országos hírűek... Nagy előnye még Kecskemétnek, hogy kellő közelségben van az ország főváros32 Az állam és a vármegye még az 1910-es években is szemben állt egymással a közigazgatást illetően. A kormány féltékeny volt a vármegyék jogaira, melyben saját hatalmának korlátait látta. A vármegyék önkormányzati szellemének lassú sorvadása mellett, érezve jogkörük sáikülését, idegenkedve fogadták a kormány beavatkozását, igyekeztek jogaikat védeni. 1914-ben a vármegyei közigazgatással kapcsolatban a parlament elé terjesztett törvényjavaslatban a kormány azonban a vármegyei intézmény évezredes történeti fejlődését tabunak tekintette. A régi keretek megtartása mellett vélt a vármegyét új feladatok ellátására alkalmassá tenni. A vármegyék számát és területét érintetlenül hagyták. HENCZ Aurél, 1973. 193. 33 Kecskeméti Napló 1913. aug. 10. II. évf. 186. sz. 4. ; 1913. aug. 14. II. évf. 189. sz. 34 Kecskemét tényleges szaporodása az utolsó népszámlálási időszakban: 1900 és 1910 között 9022, 15,6 %-os volt. 7.415 fos (12,8 %) volt a természetes szaporodás. A természetes és tényleges szaporodás közötti többletet a Kecskemét felé irányított bevándorlások okozták. A város 15,6 %-os szaporodási arányszáma majdnem kétszerese volt az országos szaporodási arányszámnak (8,5 %). Kecskemét népsűrűsége 1900-tól 1910-ig 66,2 %-ról 76,6 %-ra emelkedett. Az országos átlag 64,2 % volt.