Bács-Kiskun megye múltjából 17. (Kecskemét, 2001)

PÉTERNÉ FEHÉR MÁRIA Kecskemét megyeszékhellyé válásra tett kísérletei a 19. század végén és a 20. század elején

biztosításával' , helyet adtak az 1899-ben felállításra került kir. tanfelügyelői kirendeltségnek és egy megyeház építését is kilátásba helyezték a megyeszékhely cím elnyerése reményében." Hiába reménykedett azonban Kecskemét a korszerű közigazgatás megkívánta jobb területi beosztás és saját célja elérése végett az új megye kialakításában. A 19. század végén a magyar törvényhozás azon az állásponton volt, hogy egy ezredéves múlt alkotásait egykönnyen eltörölni nem lehet. Országos viszonylatban csak némi elkerülhetetlen toldás-foldásra voltak hajlandók. Az 1876-ban létrehozott megyei beosztás megkövesedve, szinte tehertételként maradt a 20. századra. * A 20. század elején a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumot kereste meg Kecskemét, hogy ezen a téren is alátámassza a megye megosztásának szükségességét. A minisztérium maga is foglalkozott Pest vármegyének közigazgatásilag ketté választásával. A nagy vármegyét ugyanis a budapesti központból kormányozták, innen indultak iskolalátogatásokra. Némely iskolát tíz évben egyszer ha meglátogatott egy tanfelügyelő. Mivel a megye megosztása több rendbeli nehézségekbe ütközött, csak tanügyi kormányzatának megosztására tettek intézkedéseket. A megye déli 4 járásából egy tanfelügyelői kirendeltséget szerveztek még 1899-ben (42.574. sz. rendeletével), melynek székhelyévé Kecskemétet tették. 1904-ben a városi közigazgatási bizottság javasolta: a város th. bizottsága írjon fel a minisztériumba, hogy a kirendeltséget rendszeresen szervezett önálló kir. tanfelügyelőséggé emeljék. A vármegyei közigazgatási bizottság útján is sürgették és kérelmezték a kérdés gyökeres megoldását.

3 A kecskeméti közigazgatási bizottság a belügyminiszterhez küldött évi jelentésében szintén kívánatosnak tartotta Pest megye kettéosztását. A politikai viszonyok azonban akkor az ügy megoldását megbénították. (A koalíciós kormány 1907-ben a közigazgatás államosítását kimondó 1891:XXXIII. tc.-t is hatályon kívül helyezte.)

31 Csak 1911-ben lett önálló kir. tan28 A földművelésügyi miniszter 1895-ben tájékoztatta a várost, hogy Kiskér. Ókér, Kucora és Új Svóré községek több német anyanyelvű lakója el akarja hagyni lakóhelyét. Kecskemét th. bizottsága ha} landó volt 100, vagy több német család részére az átköltözéshez szükséges területet számukra a város birtokából eladni. (1895. Közgyűlési jkv. 197/1895. kgy.sz.). A szikrai haszonbéres földekből ajánlottak fel mintegy 2000 holdat. Családonként 20 hold jutott volna az áttelepülőknek. Trágyázás híján ebből 1 család igen szegényesen élhetett volna, ha szőlőt nem ültet. A kérdéses területek a várostól 2530 km-re estek, de a Kccskemét-tiszaugi vasút kiépülésével olcsó összeköttetést biztosítottak a várossal (328/1895. kgy.sz.). 1896 májusában Kecskemét képviselője egy miniszteri tanácsossal a sváb községekbe utazott, ahol a települni vágyókkal személyesen tárgyaltak.Ok községszeríien akartak áttelepülni, nem tanyásrendszerben. Megállapodlak, hogy bizalmi embereket küldenek Kecskemétre a terület megszemlélésére. A települni vágyók azonban nem jöttek. A szőlőműveléshez nem értettek és nem is szerettek volna vele foglalkozni - írták meg végül levelükben. így a miniszteri tanácsos maga ismerte el, hogy „a szépnek ígérkező telepítés legalább ezúttal nem sikerült". (BKMÖL IV. 1908/b Kecskemét Város Tanácsának iratai Közigazgatási iratok I. 3457/1895.) 29 Mindezen erőfeszítések ellenére a Kecskemét című lap cikkírója elmarasztalta a városvezetést. Hiányolta, hogy nem tűztek ki egy nagy tervet, útmutatót (ma úgy mondanánk nem készült átfogó koncepció), amin a fokozatos haladás szerint lehetett volna menni. Hiba volt, hogy a város legfontosabb ügyeinek előkészítését mindig egy szűk kör intézte. - Kecskemét 1895. máj. 5. XXIV. évf. 18. sz. 30 Kecskeméti Nagy Képes Naptár 1906. 246. 1 A megyei igazgatás és területrendezés ekkor lekerült a napirendi)!. A politikai érdeklődés középpontjábába a városok kerültek. A városok mind összehangoltabban léptek fel érdekeik védelmében. 1909-ben megalakult a Magyar Városok Országos Kongresszusa, a városok szervezete. 1912-ben pedig törvény született „A városok fejlesztéséiül" (1912:LVIII. tc.). HENCZ Aurél, 1973. 186.