Bács-Kiskun megye múltjából 16. (Kecskemét, 2000)

BÁNKÚTI IMRE A Kiskunság a török hódoltság utolsó évtizedeiben (Dokumentumok 1667-1683)

Bâtikúti Imre kat megalván felljeb emlíett végházakban lakozó katonák, Pátyi Páll, Balogh Péter, Abani Jancsi, Pöcsök Jantsi, Korponay Kis András, vei

18 Szabó András, Szabó Gyurka, Halasi Mihók, Onadi Nagy Istók, vei alias

19 Borbély Istók, és többen is. Annyira elvertenek, kínzottanak azon útban, helyben huszonhármán halálos sebökben eltaglott s vert állapattal voltunk, hogy csak az földön véntörögvén (így!) jajgattunk, azon kívül pénzeinkéit, vásárlót partékáinkat elfosztották [úgy mint] négy száz 7 tallért és partékát, 11 lovakat, 10 puskáinkat, azon helyen emberek is holtának meg, és minden jószáginkat elvitték, odaveszött. És viszontagsággall az másod tavaszszall Fülekön lakozó Sövényházi István, Acsa Lukács, Becze Lőrintz, Nagy Gáspár falunkban beszálván, mint ismerős atyafiakat jó szível fogtunk,

20 megszálván egy jámbor atyánkfia házához. Mi is bíráinkal együtt körölük forgottunk jó szível gazdálkodván étel, ital, abrak és széna adássunkall. Sövényházi István nem elégödöt meg az mi jó gazdálkodásunkul, m önt ő más házhoz innya, azomban estveli idő követközvén, abrakkal megrakottattuk őket. elbúcsúztanak tűlünk, Sövénházi is akképpen, és Sövénházi, nem tudgyuk, ha csak belénk akart-e kötelözni, (így!) avagy mi gonosztul viseltetött, báránt akart fogni, nem lévén jóra való bárány, az juhászt szidalmazni kezdette gazdájával rútul, kardot húzván hozzájuk, és puskájával is hozzájuk lőtt. Ezt látván, mondottuk: eregy, mony el István uram, lám jól tartottunk mostan, eö ez szót halván, annál jobban kezdet minnyájunkat szidalmazni rútul, hozzánk lövöldözőt, sokszor ízben (így!) ez szőtt mondotta: lélek emez amaz adta teremtötte fiay, mijért támadtok fel rejám, addig el nem megyek, míg kettőit avagy hármat közzületök által nem lövök, avagy egy vagy két házat fel nem gyújtok s égetők; ez sok veszeködés közben mi is lőttünk hozzája, nem akarván magunkat neki koppasztani, (így!) az lova megijedöt, lováról leesött, ot érvén fekvésében ütögettük volt meg. így immár azt mondgya, hogy eö nála volt 18cadfél (így!) tallér, akkor elveszöt, és az lova is megholt, mi lőttük meg, és így immár pénzéjért, lovájért és sérelméjért 72 tallérokat követ (így!) rajtunk. Mi P.

21 az ő pénzéjért hét vagy 8 embereket esküttettünk meg, az kik közel jártának hozzája lováról leesésekor, de semmi módon ki nem találtuk. Ezért a dolog

22 immár Sövénházi Lőrintz 8 ökreinket az Király eő Felsége nemes telekjéről nyolc mélyföldig elhajtotta, eresztvén hatra, adta meg, hogy az 72 tallért megadgyuk és nyargalójért

23 12 tallért. De mi Tisztartó Urunk törvényére halasztván ez porunkét, és Nagyságtokéra, az mint bőveb szóval Tisztartó Umnknak ennek előtte megírtuk eő Uraságának, hanem az Nagyságtok jó törvényé, (így!) ha vagyunk adóssak Sövényházinak, avagy nem. Viszontag az elmúlt tavaszon egy jámbor atyánkfiának házát megásták

24 az tolvajok, pénzét és egyéb drága partékáját elvitték az tolvajok, az házásó tolvaj nyomát felvévén, falunkbeli legénynek is hasonló nyoma lévén, fogtatta meg az káros ember azt az legényt. Jóllehet tagadta az legény, elvégre került igyuk perük az török iszpaiánk

25 eleiben, az legénynek édesannya, mostohaattya vele jelen lévén az gyanús szömélynek, megígérték az kárt az kárvallot embernek, az meglévén, nem adott ugyan semmit is, azonban katonákhoz adván magát, elmönt katonaságra másik attyafiával, és így immár fölöttéb fenyögeti azt az kárvallot emberséges embert, és kárt is töttenek immár annak az embernek, és ezután Isten mentheti meg az erőszaktévő hatalmastull, ha Nagyságtok meg nem zabolázza, az az tolvaj IS vagy 19 vagy másként 20 Tollhiba, helyesen: fogadtuk. 21 E betű feloldását és jelentését nem tudom. 22 így! Értelemszerűen: dologért. 23 Nyargaló, nyargalópénz: a lovaskatona jutalma valamilyen külön szolgálatért, vagy katonai akcióért. 24 Vagyis az alappal nem rendelkező vert föld, vagy vályogfal alá ásott gödrön át hatoltak be kívülről a házba 25 Azaz a falu török földesura.