Bács-Kiskun megye múltjából 16. (Kecskemét, 2000)

MOLNÁR JÁNOS Baja város népoktatásáról az 1800-as évek utolsó évtizedeiben

nos a meggyőződés. Czirfusz, Barcs et consortes, kiknek minden iskola jó ha közös, s egy iskola se jó ha felekezeti... "

33 A következő évben - 1885 - Dr. Ivánovics Pál a városi önkormányzat egyik vezetője emelt kifogást a zárdában működő népiskola zsúfoltsága, elégtelen felszerelése, az összevonások miatt. Erről a „Baja" c. napilap adott tudósítást az 1885. március 8. számában. Eszerint a város központjában működő elemi leányiskola I. osztályában 170, a II. osztályban 110, a III. osztályban 100 tanuló zsúfolódott össze egy-egy tanteremben. Mind a városi önkormányzat, mind az egyházmegyei tanfelügyelőség elsősorban az iskolaszék munkáján kívánt javítani. Ennek is tudható be, hogy az 1890-es évektől megszaporodtak az iskolalátogatások, az ezek tapasztalataira épülő javaslatok. Ösztönzően hatott a felügyeleti munka gyakorlatára a népoktatási törvény azon pontja, amely az országot tankerületekre osztotta, illetve meghatározta a tankerületi felügyelő teendőit: „ 1. A tankerület területén levő összes, úgy községi, mint felekezeti és magán alsóbb és felsőbb népoktatási tanintézeteket évenként legalább egyszer meglátogatja, s a törvényben azokban való pontos végrehajtására szigorúan felügyel. " Másszóval az állam a népoktatás érdekében többet kívánt tenni, illetve nagyobb felelősséget vállalni. Egy átfogó, az ország egészét érintő felügyeleti rendszert alkotott meg a népoktatási törvény, amely előírta a felügyeleti hatóságok rendszeres jelenlétét az iskolákban. A vallásos közoktatási miniszter 1889. október 19-i levele - amelyet Dr. Haynald Lajos bíboros, kalocsai érseknek írt - ezeket erősítette meg. „Ezért határozottan megkövetelem, hogy a kir. tanfelügyelők az utóbb idézett rendeletben kötelességükké tett iskola-látogatásokat végezzék; a tanköteles gyermekek egészségének testi épségének ápolása, erős egyénekké nevelésének nagy munkáját erélyesen folytassák, a tanítóknak útmutatást adjanak a tanítás munkájának helyes végzésére; az iskoláztatás útjában álló akadályok eltávolítása iránt az alsó fokú iskolai hatóságokkal személyesen tárgyaljanak. "

34 Az oktatási kormányzat törekvéseivel együtt indult meg a tanítóság köréből egy korszerűsítési gondolkodás és annak gyakorlati megvalósítása. Itt, Baján is mind több probléma forrása az, hogy a felekezeti iskolák igazgatói munkája és az iskolaszék elnöki teendői egybeestek. Ennek enyhítésére szolgált az ún. „vezértanítói" megbízatás. Ez azonban nem vált be, bizonyították ezt azok a tanítói gyűléseken felvetett javaslatok, miszerint a két megbízatást, munkát szét kellene választani. Az 1890-es évek végére a kiérlelődött gondolatok és javaslatok egy „Indítvány" formájában összegeződtek, amelyet a Bács-Tiszavidéki római katolikus tanítóegylet Ó-Becsén - 1898. augusztus 22-én - tartott közgyűlésén ismertetett Szűcs János ó-becsei tanító. A többoldalas tanulmány azt mutatta be, hogy miért jelent problémát a helyi plébánosnak az, ha igazgató és egyben az iskolaszék elnöke, és a hitélet irányítója. A tanítóság oldaláról úgy érvelt, hogy a jelenlegi felügyeleti-irányítási gyakorlat fél évszázaddal ezt megelőzően született, amikor a „hat hetes póttanfolyamok" készítették fel őket a pedagógusi munkára. Ma viszont 4 éves szakképzés birtokában áll a tanító a gyerekek elé. Ezt a munkát csak „szakember" tudja jól irányítani, igazgatni. A tanulmány azt is közölte, hogy a községi és a más felekezeti népiskolákban már a tanítók egyike az igazgató. A közgyűlés a tanulmányt megtárgyalta és az alábbi határozatot hozta: „Keresse meg a Bács-Tiszavidéki r. kath. tanítóegylet közgyűlése ő nagyméltóságát, a kalocsai érsek urat és a főtisztelendő főszentszéket, kegyeskedjenek odahatni, hogy a nagyméltóságú püspöki kar, a kath. népiskolai rendszabályokat olyképen módosítsa, hogy az KÉL, iskolai iratok 26/3-1884. U.o. 438/isk. - II. 1889.