Bács-Kiskun megye múltjából 16. (Kecskemét, 2000)

MOLNÁR JÁNOS Baja város népoktatásáról az 1800-as évek utolsó évtizedeiben

iskolaszéki elnöki hivatás és az igazgatói állás szétválasztássék úgy, hogy az iskolaszék elnöke és mint ilyen az oktatás-ügynek helyi felügyelője és ellenőre mindig a hitközség plébánosa, az iskolák igazgatója és az oktatásügy vezetője pedig mindig az iskolaszék által kijelölt és az egyházmegyei hatóság által 3 évről 3 évre, esetleg hosszabb időre vagy végleg kinevezendő tapasztaltabb és érdemesebb népiskolai tanító legyen, ki mint igazgató ugyanazon teendőket végezné, melyeket a rendszabályok most a plébánosnak, mint igazgatónak tesznek kötelességévé. " A dokumentumban megfogalmazott elemzések és indokok, a javasolt megoldás egyaránt a népoktatás, az iskolai élet jobbítását, korszerűbbé tételét jelentették. Kivitelezésére majd az új XX. század ad alkalmat. A város elemi-népiskolái időszakunkban elsősorban azt voltak hivatottak teljesíteni, hogy az írni-olvasni tudók számának erőteljes növelésében segítsék a leendő állampolgárokat feladataik jobb ellátásában. Ezt a népiskolai törvény, annak Baján való megvalósítása alapvetően igazolta, bizonyította. Mind a város politikai vezetése, mind az egyházak testületei - papjai igyekeztek azt kiteljesíteni. Az iskolák nemcsak tankötelesek számára nyitottak ablakot a társadalomra, de velük együtt a felnőtt nemzedékre is jelentős hatást gyakoroltak. A város és az iskolák együttélésének nemcsak a fenntartásukkal kapcsolatos gondok és örömök jelentettek élményt, együvé tartozást. Egy-egy tanév végén az iskolaszék, a presbiterek, - a hitközségek képviselői személyesen győződhettek meg arról, hogy a fenntartásukban, irányításuk alatt működő népiskolák tanulói milyen eredményeket értek el. Az egyházak mindent megtettek annak érdekében, hogy a tanköteles gyermekek - de szüleik is - rendszeresen részei legyenek a hitéletnek. Ennek demonstratív megnyilvánulásai voltak a vasárnapok, munkaszüneti napok, vallási ünnepek eseményei, rendezvényei. Vasár- és ünnepnapokon a kötelező istentiszteleteken a tanulóifjúság szervezett és fegyelmezett megjelenése látványos összekötő kapocs volt az egyházak és a szülők, tanulók között. A vallásos szellemű nevelés, a valláserkölcs következetes érvényesítése meghatározta a tanulóifjúság jövőbeni életszemléletét. Azok a rendezvények és megemlékezések, amelyek az iskolai élethez tartoztak, ugyanezt kívánták biztosítani. Ilyenek voltak az egyházvezetők születésnapjának, névnapjának megünneplései, az azokról való megemlékezések. Az evilági jelenségek közül a tanulóifjúság számára évenként visszatérő élményt nyújtottak a „teremtett természet" szépségeit bemutató és ápoló kirándulások, tanulmányi séták. A város tanítósága a hazafias érzület elmélyítésére nagyszerű megemlékezéseket, ünnepségeket szervezett iskolánként, vagy a város egészében. Minden iskola - felekezeti hovatartozásától függetlenül - évenként megemlékezett az 1848-49-es eseményekről. Az egész várost, különösen annak tanulóifjúságát érintette a honfoglalás ezeréves évfordulójának megünneplése. Ez alkalommal a város önkormányzatának helyt adó Graschalkovich palota is megújult. Valamennyi iskola tartott helyi megemlékezéseket. 1896. május 16-án a legnagyobb létszámú római katolikus felekezeti elemi népiskola tanulóifjúsága a belvárosi plébánia templomban „hálaadó istentiszteleten" vett részt. Az iskolákból induló gyermekek magyaros öltözetben, nemzetiszínű zászlókkal és szalagokkal vonultak az ünnepségnek helyt adó templomba. Az istentisztelet után mindenki az alsóvárosi iskolába ment, ahol is közös megemlékezést tartottak. Másnap - május 17-én - a tanulóifjúság ugyanitt, jnilleneumi fákat" ültetett. Nagyszabású megemlékezést tartottak 1898. április 16-án 10 órakor az 1848-as törvények szentesítésének 50. évfordulóján. Az iskolai ünnepségek mellett ezen a napon a római