Bács-Kiskun megye múltjából 16. (Kecskemét, 2000)

MOLNÁR JÁNOS Baja város népoktatásáról az 1800-as évek utolsó évtizedeiben

A városi önkormányzat egyrészt mint iskolafenntartó, másrészt mint politikai testület, aki felelősséget érez a tanköteles gyermekek színvonalas oktatásáért - mind gyakrabban teszi szóvá azokat a nemkívánatos jelenségeket, amelyek egy-egy iskolában megjelentek. Ilyen címen hívja fel a református egyházközség figyelmét arra, hogy az általa fenntartott iskola alacsony tanulólétszámát úgy próbálja megnövelni, hogy a pap és a tanító „házrólházra" járva, ajándékokkal kedveskedve „vette rá" a szegényebb sorsú katolikus szülőket, hogy gyermekeiket hozzájuk írassák be. Nagyobb vihart kavart a város polgármesterének, Drescher Edének a népoktatásról szóló éves beszámolója 1884-ben.

31 Az értékelő jelentés - többek között - a következőkről szólt: „a kath. hitfelekezetű elemi iskolák túltömöttsége és azon körülmény, hogy az egységes vezetés, igazgatás, éber felügyelet, vas kezekkel való ellenőrzés hivatásánál fogva más irányban is túlterhelt egyházfőtől alig kívánható, az alkalmazott tanerők egynémelyikének gyengesége, az elemi oktatásnál oly nagy szerepre hivatott tanmodor, szigor és fegyelem, némelyeknél a hivatás és kedv hiánya, sokaknál pedig a független anyagi jólétre való törekvésből a magánóraadás és az iskolán kívül való túlterhelletés a jó színvonalának elérésére bénító hatással »,32 van. A fentiekben megfogalmazott megállapítások mélyen érintették a főegyházmegyét, a helyi esperest, mint a katolikus iskolák igazgatóját, a főegyházmegyei tanfelügyelőséget, a pedagógusokat. A jelenre, méginkább a jövőre is kiható polgármesteri értékelést szinte minden világi és egyházi fórum megtárgyalta. A vitatott problémákat végül is négy pontban lehet összegezni. 1. A városi katolikus hitfelekezeti elemi népiskolák igazgatása, vezetése nem kielégítő. Az esperes-plébános igazgató erélytelen, következetlen, nem kellő szigorral irányította az iskolákat. Az egyházi hatóságok ezeket a megállapításokat vitatták, bár a nevezett „szelídséget", a „szeretet"-re törekvését elismerték. 2. A pedagógusok hivatástudatának hiányát, a nem megfelelő munkakedvet nem tekintette az egyházmegyei főtanfelügyelőség általánosnak. Hogy ez egyeseknél időszakonként előfordulhatott, azt nem tagadták. 3. A tanítók anyagiasságát nem ítélték el. Fontosnak tartotta az egyházi vezetés a biztonságos életvitelre való törekvést. A különórák tartását kivizsgálták. A tizenhárom tanító közül csak négyen voltak érintettek. 4. Az iskolák túlzsúfoltságát elismerte az egyházmegyei tanfelügyelőség, bár ennek csökkentésében a fenntartó várostól várt érdemleges intézkedéseket. Az ügy lezárásaként a katolikus iskolaszéket teendőik jobb ellátására buzdították. Az egyházmegyei főtanfelügyelő összegező jelentésének befejező gondolatai kiemelést érdemelnek. „Magam mint tanfelügyelő s e tárgyban főszentszéki biztos a bajai polgármester úr évi jelentésével a lapok útján nyilvános polémiába bocsátkozni, állásommal, nehogy „felekezeti" elfogultságról is gyaníttathassam, összeegyeztethetőnek nem találván, a bajai plébános urat különösen is fölkértem, hogy az ilyen úton való védekezésről is gondoskodjék, határozott utasítást azonban neki e tárgyban azért nem adhattam, mert vele való személyes érintkezésem alkalmával azon aggodalomnak adott kifejezést, hogy ha a módfelett ambitiosus, hiú s évi jelentésébe egészen szerelmes polgármesterrel kíméletesen nem bánunk, tartani lehet attól, hogy megsértendett hiúsága az iskolák elközösítésével fogja magát megbosz-szülni. - Hogy a bajai sajnálatos mozgalom végczélja ide törekszik, arról általá1 A városi önkormányzat elé „Népnevelésünk a múlt évben" címmel került előterjesztésre. Mivel a városatyák nagyobb publicitást kívántak az ügynek adni, megjelentették azt a „Bajai Közlöny" 1884. év 5. számában. 32 KÉL, iskolai iratok 26/3-1884.