Bács-Kiskun megye múltjából 16. (Kecskemét, 2000)

MOLNÁR JÁNOS Baja város népoktatásáról az 1800-as évek utolsó évtizedeiben

kezeti nem létesül. Ilyen módon gondoskodni kívánt a város vezetése arról, hogy ha átveszi városi vagy állami fenntartásba az intézményeket, a fenti összeg visszakerüljön saját felhasználásukba. A tantermek - 6 majd újabb 2 - megfelelt a törvény előírásának, azaz egy terembe 80 tanuló is elhelyezhető. Ugyanakkor világosak, könnyen szellőztethetők voltak. Biztosította az építtető a tantermek alapfelszereléseit is mint pl. földgömb, térkép, táblák, természetrajzi ábrák, stb. Nagyszerű programpontja volt a népoktatási törvénynek a tanítóképző intézmények felállítása és az állam által garantált zavartalan működtetése. Szép gondolatokat fogalmazott meg a miniszter a törvény parlamenti előterjesztésében. Az 1868. június 23. Országgyűlésen elhangzott miniszteri expozéból idézünk: „Felfogásom szerint - úgymond - ha fontos, hogy a tökéletesített közlekedési eszközök által ezen haza anyagi érdekeiről gondoskodjunk, nem kevésbé fontos, hogy gondoskodjunk azon közlekedési eszközökről is, amelyeken az eszmék közlekedhetnek. Ilyeneket pedig csak az iskolák által építhetünk ... A népnek értelmi emelésében fekszik legbensőbb meggyőződésem szerint ezen haza egész jövője. Ettől függ, hogy nemzetünk, mely ezen földet vitézsége által fegyverrel foglalta el, azt értelmisége által megtartja. "

10 Az állami tanítóképző épületét úgy kellett megépíteni, hogy abban a hozzá tartozó gyakorló elemi iskola is helyet kapjon. A város vezetése minden segítséget megadott, hogy az új intézmény elkészüljön. Vállalta, hogy az általa működtetett iskolák, - átmenetileg összezsúfolva, más épületekbe betelepítve működjenek. A példás együttműködés eredményeként a tanítás 1870. október 17-én megindult. A mai főépület 1873-ban készült el, amelyhez egy 4 holdas kert is tartozott. Ezzel mind a tanítóképzés, mind a gyakorló népiskola egy épületbe került. Az elemi népiskolák helyi ügyeinek intézője és szervezője - a városi iskolaszék 1882-ben készítette el a felvégi iskolák elhelyezését szolgáló épület terveit. Ezt a hatóságokkal való egyeztetés után terjesztette fel „a magas kormányhoz még ápril hóban Nyomatékot is adott a kérelmének, mert a következőket is tartalmazta a dokumentum: a felvégi új iskolánál a tornatanításhoz szükségelt tornaszerek sürgősen felállítva lettek. " A városban viszonylag nagyobb népességet képviselő zsidóság a kezdetek iskoláztatása után 1836-ban nyitotta meg a 4 osztályos népiskoláját. Az 1868-as törvény hatására fokozatosan bővíti iskoláit a városban. 1889-ben már a zsinagógával szemben egy olyan épület ad otthont az oktatásnak, amelyben egy óvoda, 4 osztályos elemi népiskola és egy-egy polgári leány- és fiú iskola működhetett. A protestáns egyházak közül a református gyülekezet próbálkozott elsőként önálló iskola létesítésére. Az 1851. február 23-i egyházközségi közgyűlés döntött „egy iskolának egyházunkban leendő felállításáról". Ez év őszén a lelkész lakása mellett berendeztek egy tantermet. Ennek adatai: 7 m hosszú, 4,5 m széles, 2,5 m magas. Berendezése: két hosszú keresztlábú asztal, négy hosszú lóca, 1 bőrszék a tanítónak. Ezt a tantermet korszerűsítették a népoktatási törvény hatására úgy, hogy még egy ablakot vágattak a tanterem falára, illetve a lócákat iskolai padokra cserélték ki, valamint az előírt felszerelésekkel kiegészítették. Minden bizonnyal ez sem volt megfelelő, mert a városi közigazgatási bizottság 1886. december 9-i átirata szorgalmazta a tanterem megnagyobbítását, illetve kevesebb tanuló felvételét. Az evangélikus egyház több éven keresztül hol önálló iskolában, - a lelkész lakásán majd az 1870-71. tanévben a református iskolával egyesülve folytatott oktatást. Mivel ez a megoldás egyik fél számára sem felelt meg, ismét a lelkész lakásának egy részébe költözött 10 Értasítvény a bajai állami tanítóképezde 1871/72. tanévéről. 12. 54