Bács-Kiskun megye múltjából 16. (Kecskemét, 2000)

PÉTERNÉ FEHÉR MÁRIA Kecskemét vagyoni helyzetének felmérése 1855-ben

rébe, más részét városi gazdák vették meg örök áron. (A város részére 22 hold - 1200 négyszögölével számítva - megmaradt a Kolon-tó környékén.) A forrás az 1855. évi állapotot tükrözi, azt, hogy a város addig az egyes pusztarészekért mikor, mennyit fizetett, mennyit ruházott be - akár zálogként, akár vétel címén megszerzésükbe. 1855 után, mint néhány helyen utalás történt rá, már csak kevés birtokot szerzett a város. 1866-ban Gencsi Ferenctől Kecskemét megvette az ő, az édesanyja született Bónis Borbála és a felesége, született Veresmarty Borbála birtokában volt borbási, szentkirályi és alpári pusztákban még fennmaradt Bónis rész 1/7-ének 1/3-át, másik 1/7ének 1/28-adát és harmadik 1/7-ének 1/2 részét 66.000 forintért. 1868-ban vette meg a város Nagybugacot, 1872-ben ugyancsak a borbási és szentkirályi pusztákban Jármy Bertalan örököseitől - a korábban zálogolt - Bónis rész 1/7-ének 1/36-od részét (mely utóbbi birtokrész 12 hold 120 négyszögölet tett ki).

24 A birtokrészekbe fektetett beruházások kimutatása után a város évi jövedelmét veszi sorra a kiküldött bizottság jelentése. A városi jövedelem több részből tevődött össze. Egyrészt a birtokrészekbe fektetett tőkepénzek lakosok által fizetett kamatából, másrészt a városnak a pusztákon megtartott területeiből származó jövedelmekből (legelőbér, erdőhasznosítás, halászati jog bérbeadása stb.) és a városhatáron belül, valamint a pusztákon élvezett ú.n. kisebb haszonvételi jogok (ital-, húsmérési stb. jogok) bérbeadásából. Kecskemét város tanácsa, mivel a földbirtokok megszerzésébe (a megváltakozásba) fektetett összeg jóval meghaladta a város által felvett kölcsönök összegét a szerzési árat nem vetette ki azonnal és teljes összeggel a javakban részesült lakosságra. A földesúri jogok megváltásába fektetett 303.620 forint 4 krajcár helyett csak 178.600 forint 16 krajcár tőke 6 %-os kamatát kellett fizetni évente rendszeresen a városi birtokosoknak. A vételárat, a tőkét pedig 20 év alatt részletekben kellett törleszteni. Kecskemét 1855. évi jövedelme tehát egyrészt a váltsági tőke éves kamatából (10.716 forint) a város belhatárában a kisebb haszonvételi jogok (ital- és húsmérési javadalom) bérbeadásából, a városi kaszálók, erdők, malmok jövedelméből (39.159 forint 46 krajcár) tevődött össze. Másrészt az egyes pusztákon még a lakosok által haszonbérelt földek bérleti díjából, a korcsmák és halászati jog bérbeadásából, a legelők használatáért fizetett ú.n. „szájbér"-ből és olyan elegyes jövedelmekből származott, mint Kecskemét 2 pesti házának hasznosítása, a lakosok régebbi és középidőbeli tartozásai. A város 1855. évi jövedelme fentiek alapján összesen 133.986 forint 21 1/2 krajcár volt. 1855. június l-jén a városnak a földesúri jogok megváltásába, a puszták megszerzésébe fektetett - még a lakosok által teljesen ki nem fizetett - beruházásának értéke 1.533.915 forint 43 krajcárt tett ki. Kecskemét vagyoni állapotát nagymértékben meghatározták tartozásai („szenvedő adósságai"). Ezek úgy halmozódtak fel, hogy a város a birtokszerzések során nem rendelkezett kellő forgatható tőkével, ezért egyrészt nem fizette ki a teljes vételárat, ugyanakkor kölcsön felvételére kényszerült. Hitelintézet a 19. század első felében még nem működött Kecskeméten, de az országban sem, így a város magánhitelezőktől szerzett kölcsönt kisebb-nagyobb összegek erejéig. Pontosan nyilvántartotta viszont a város kitől milyen ösz24 LIPÓTZY, 1935. 52. A 20. században Kecskemét folytatta birtokainak vétel útján való gyarapítását. 1900-ban Vacs puszta egy részét megvette, de ezt 1911-ben el is adta. 1901-ben Kisbugac teriiletét vásárolta meg, 1907-ben pedig Koháryszentlörincet szerezte meg. Ekkorra Kecskemét területe elérte a 163.000 kat. holdat. BALÁSFALVI KISS Barnabás, 1939.55.