Bács-Kiskun megye múltjából 16. (Kecskemét, 2000)

PÉTERNÉ FEHÉR MÁRIA Kecskemét vagyoni helyzetének felmérése 1855-ben

szeget kölcsönzött. A forrás az 1855. évi állapotokat tükrözi. Mivel városi szabályzat nem rendelkezett a kölcsön felvételének körülményeiről, azok felvétele mindig egyéni szerződés alapján történt. A kölcsönadó általában - a kor szokásához híven - 6 %-os kamatra adta a pénzt és bármikor, ha szüksége volt rá, visszakérhette. Ezért Kecskemét a 19. század közepén törekedett arra, ha pénz kölcsönzésére kapott felajánlást elfogadta azt, nem tudván másik hitelezője mikor mondja fel kölcsönügyletét. Magánszemélyeken kívül szerzetesrendek is kölcsönöztek a városnak. A forrásban a kölcsönök közt szerepel az az 50.000 forint is, melyet Kecskemét 1848 végén vett fel az államtól és az a 170.000 forint is, amelyet a Koháry család a földesúri jog megváltásakor mint ki nem fizetett részt - kölcsönként könyvelt el. 1855-ben a város összes tartozása 896.337 pengőforint 40 2/5 krajcár volt. Ezt az összeget levonva a beruházásokból, maradt a városnak tiszta vagyona: 637.578 pengőforint 2 3/5 krajcár. A megszerzett területek hasznosítása A jelentés második részében arról adott számot a bizottság hogyan lehetne hasznosítani az 1855. május 24-én megszerzett három pusztát: Borbást, Szentkirályt és Alpárt. Előzetesen kifejtették a város addigi gazdaságpolitikáját. Kecskemét belhatára a régebbi időkben nem tudta eltartani a város lakosságát - mivel területe nagyobb részt homokos terület volt -, ezért a város elöljárósága részint haszonbérbe, részint zálogba vett földbirtokot, részint pedig örök áron vásárolt. Örök áron vette meg pl. Alsó- és Felső-Monostor pusztát. A 13.000 holdnyi területből közlegelőnek 4.882 holdat, ökörcsordajárásnak 1.342 holdat megtartott a város, s mintegy 7.000 holdat kiosztott a lakosok között. Felsőpusztaszert kezdetben teljesen legelőnek használta Kecskemét (főként a ménes és szarvasmarha csordák tartózkodási helye volt), később egy részét parcellázva haszonbérbe adta városi gazdáknak. Az ágasegyházi, gyalui, peszérürbői és páhi pusztai területeket örök áron kiosztotta a lakosok között. A fentiekből is látható volt, hogy Borbás, Szentkirály és Alpár puszták megszerzésével régóta kínlódott a város azért, mert igen nagy számú és szerteágazó család birtokában volt. A város arra várt, hogy az egész puszta megszerezhető legyen. Midőn már mind a három puszta (600 hold kivételével) a város tulajdona lett a bizottság azt javasolta, hogy a beruházási összeg ne a város pénztárát terhelje „érdemes, közteherviselésre alkalmas" lakosok között osszák ki. A birtokrészletek kifizetéséül 12 éves határidőt javasoltak. A város tulajdonában maradna 705 hold keményfa erdő, 1.669 hold nádas rét, 265 hold tiszai rész, 4.860 hold legelő, vagyis összesen 7.500 hold föld. A halászati és korcsmáltatási jog a várost illetné a továbbiakban. Kecskemét gazdaságpolitikája tehát két részből állt. a pusztákat a város a közösség hitelére felvett kölcsönből megelőlegezve vette meg, majd a polgárok között kiosztotta. A városi gazdák meghatározott idő alatt voltak kötelesek leróni a város pénztárába a rájuk eső vételárat. A mindenkori városvezetés alapelve az volt, hogy „azon község - közösség - tehetős, melynek egyes polgárai vagyonosak, és tehetősek". - Nem kívánta elveit megváltoztatni a város ezen három puszta - Borbás, Szentkirály és Alpár - megszerzése során sem.