Bács-Kiskun megye múltjából 16. (Kecskemét, 2000)

PÉTERNÉ FEHÉR MÁRIA Kecskemét vagyoni helyzetének felmérése 1855-ben

ezüst veretek (pénzek) szolgáltak a hétköznapok pénzügyleteinek lebonyolítására, addig a napóleoni háborút követően mind szélesebb körben a bankók, papírpénzek váltak elfogadottá. 1811-ig azonos értékben voltjelen a vert- és a papírpénz. A napóleoni háborút követően a Habsburg pénzrendszer megingott, ennek hatására nagymértékű infláció következett be, aminek felszámolására 1811-ben devalvációt hajtottak végre. A háború alatt elterjedt papírpénzek értéke csökkent, de továbbra is forgalomban volt a váltóforint és a pengő forint is. A 19. század első felében 1 pengő forint 2,5 váltóforinttal volt egyenértékű. Váltópénzként a legelterjedtebb a krajcár volt, 1 forint 60 krajcárt tett ki.

14 (Sajnos az egyes birtokosoktól megváltolt területek, birtokarányok nagyságát a jegyzéken nem tüntették fel. Erre Hornyik János idézett munkája adhat fogódzót, amelyben a szerző az akkor még meglévő iratok alapján követte njomon a földesúri birtokok öröklődését, aprózódását.)

15 A jelentés a földesúri megváltásba fektetett összegen túl részletekbe menően foglalkozik az egyes puszták megszerzésére fordított költségekkel is. A város gazdaságpolitikájának egyik részét képezte a permanens birtokszerzés, újabb és újabb puszták zálogolása, megvétele. Egy-egy pusztát nem tudtak rögtön egészében megszerezni, mert általában több birtokosa volt, akik nem egyszerre váltak meg birtokrészüktől. 1855-ben 8 puszta (pusztarész) volt Kecskemét tulajdonában: Borbás, Szentkirály, Alpár, Bugac, Pusztaszer, Ágasegyháza, Monostor, Gyalu, Ürbő, Páhi. Borbás puszta a töröknek Magyarországról való kiűzése során teljesen elpusztult, lakosai Kecskemétre költöztek. A város a pusztát földesuraitól előbb haszonbérbe, majd 1819-től zálogba bírta, végül örök áron megvette. A puszta előbb három földesúri jussra oszlott: a Vay családé volt 2/8 rész, az Ottlik családé 4/8, és a Bónis családé 2/8 rész. (Hogy a Plathy család mikor szerzett tulajdonrészt itt, azt iratok hiányában nehéz kideríteni.) A birtokrészek később öröklések révén nagyon elaprózódtak. A fenti birtokrészeket már sok családtól vette meg a város 1808 és 1872 között (A 19. század végén a puszta területe 3.906 kat. hold volt.)

16 Szentkirály hajdan népes település volt, a török kiverése során elpusztult, életben maradt földönfutó lakosai Kecskemétre költöztek.

17 Kecskemét a pusztát a 18. században 3 résztulajdonosától vette bérbe (Vay juss: 4/8 rész, Ottlik juss: 3/8, Bónis juss: 1/8 rész). Később ezek a pusztárészek is elaprózódtak öröklés folytán. Az 1820-as években zálogba bírta Kecskemét, később több családtól örökösen megvette a pusztát. (A 19. század végén a homokos puszta területe 18.482 kat. hold volt.)

18 Alpári (megkülönböztetésül a történelmi nevezetességű községtől Felső-Alpárnak nevezték) I. Géza király a garamszentbenedeki monostor alapításakor a monostornak adományozta. Nincs adat arra vonatkozóan meddig volt a rend birtokában és mikor került a Vay család, majd több birtokos tulajdonába. A török idők után már több tulajdonostői bérelték a kecskeméti gazdák. 1837-ben a város a Vay családtól megváltotta a tulajdonrészüket. (A 19. század végén a puszta kiterjedése 8.777 kat. hold volt.)

19 14 A pénznemekről és a pénzforgalomról a 18. és 19. század vonatkozásában részletesen ír IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700-tól 1850-ig című munkájában. 15 Kecskemét birtokára vonatkozó iratokat a város levéltárának ú.n. „zárt levéltár"'-a részeként őrizték és tartották nyilván. A levéltár ezen iratai azonban a második világháború alatt elpusztultak, mikor a kitelepítési parancs értelmében a levéltár „értékesebb" iratait Koháryszentlőrincre szállították 1944. októberében. 16 LIPÓTZY, 1935.46. 17 Kecskeméti Lapok 1872. 33. szám 2. 18 LIPÓTZY, 1935.46. 19 Uo. 1935.45.