Bács-Kiskun megye múltjából 16. (Kecskemét, 2000)

BÁNKÚTI IMRE A Kiskunság a török hódoltság utolsó évtizedeiben (Dokumentumok 1667-1683)

mindaddig, míg Sándor István a kecskéinket el nem hajtatta. Mast immár az örökös urai kiváltván tőlünk, igaz arandáját (így!) azon Jakabházy földnek megkívánnyák, az mint hogy eörömest is megadgyuk, mert az Földök nélkül lehetetlen el lennünk. Azon örökös urai sem tugyák semmi igaz uraságát Sándor Istvánnak; minket mégis, és embereinket éktelen szitokkal és fenyegetésekkel meg nem szűnik nyomorgatni. Mely miat a Nagyságtok faluja el fog pusztulni, ha Nagyságtok pártukat nem fogja, és meg nem oltalmaz ellene bennünket. Mi föl érjük elméinkkel, ha tartozunke' olyannak árendát fizetni, ki csak marhahaj lássál teszi valamely földnek urává magátt és nem törvényes úttal. Nagyságtokat azért, mint Földes és Kegyelmes Urainkat kérjük, vegye oly jó rendben dolgunkat, hogy maradhassunk meg Nagyságtoknak alázatos jobbágy Lackházy lakossak. Kegyelmes választ várunk. (A helység pecsétjével.) (A lap alján más írással:) Komáromi Sándor Istvánnak írnya kell. 10. Szabadszállás. 1676. május 25. Özvegy Körösmelléki Istvánné kérvénye a Magyar Kamarához. Szécsényi tolvajok még 1661-ben 777 tallért raboltak el tőle, ezt Ormándi Péter ekkori szécsényi vicekapitány visszavette tőlük, de neki csak 220 tallért juttatott viszsza. Kéri a több pénzt is. (Külső címzés:) Posony Várában boldognak boldogtalannak igasságot szolgáltató Nagyságos Kamarás Uraknak ez supplicáló levelem adassék.. (A helység pecsétjével.) (A Kamarán rávezetve:) Praesentatae 5. Juny 1676.

66 Nagyságtoknak mint a' közönséges igasság hűséges oszlopainak kegyelmet és békességet az Úrtul. Én Kiskun Szabadszállásán lakos Körösmelléki Istvánné kárvallott asszonyi állat lévén, ezelőtt három rendbeli leveleimben esedeztem Nagyságtoknak. Néminemű szécsényi tolvajok házamra jővén 1661. esztendőben, tolvajul elvitték hétszáz hetven hét talléromat, a'mely tolvajokiul akkori szécsényi vicekapitány Ormandi Péter aszt a' summa pénzt kezében vévén, e mai napon is nála vagyon kétszázhúsz tallérokon kívül. Azért Nagyságtoknak ez mostani levelemben is, mint hűséges jobbágy szolgáló leánya, az Istenért esedezem, fáradozzon mellettem, és ezen megnevezet Ormándi Pétertül vegye kézhez, könyörülvén illyen ügyefogyott nyomorult árván. Az Úr Isten engemet éltetvén maradékimmal edgyütt, mind eddig, úgy ezután is hűséges jobbágy szolgálója maradok. Két száz húsz tallérnál többet nekünk vissza nem adott. Én Bertók Páll, Körösmelléki Istvánnak altyafia, hittem szerént mondom. Legyen az Úr Isten Nagyságtokkal. 1676. 25. Maji. Én Körösmelléki Istvánnak megmaradott özvegye szolgálok. P.S.

6? Ez kárnak szenvedésére bizonyság vagyunk egész falustul. Nenevezet szerént Kovács György. Kálmán Gergely. Ágoston Márton. SZücsi Mihály

68 és többek. (Oldalt külön hozzáírva:) Főbíró Laczo János. 66 Átadatott 1676. június 5. 67 Post scriptum = utóirat 68 A papír kiszakadt, emiatt a névnek csak az utolsó betűje olvasható.