Bács-Kiskun megye múltjából 16. (Kecskemét, 2000)

BÁNKÚTI IMRE A Kiskunság a török hódoltság utolsó évtizedeiben (Dokumentumok 1667-1683)

tarcsuk mi magunkat. Ezeknek utánna áldgya meg Isten Uraságodat minden idvességes lelki és testi áldássival. Datum Szabadszallasini 6. die Április. Anno 1668.

51 Az Uraságod alázatos kunay. (így!) Az nemes Kis Kunságban Szabadszállási feőbíró Kovács András eskütt tanácsival, és egész falujul szeretettel szolgál jó dologbóll Uraságoknak és az uraságodéinak. 8.. Fülöpszállás, 1672. május 17. A helység a Magyar Kamarának: Adófizetési gondjaik. Kérik, hogy a Kamara fékezze meg a végvári katonaság garázdálkodását és rablásait, mert különben kénytelenek lesznek a települést elhagyni. (Külső címzés:) Fölséges Császár és Koronás Király Urunk Ö fölsége Posonyi Nagyságos Komoran Uralkodó Nagyságos, és nekünk Kegyelmes Urainknak s ő Fölsége Jószágának mindenekben hűséges Gondviselőjének adassék alázatosson ez levelűnk. (A helység pecsétjével.) ( A Kamarán rávezetve:) Praesentatae 24. May 1672.

52 Alázatos szolgálatunknak utána. Az mindenekkel bíró Istentűi, mint Kegyelmes Urunktúl békességes csendes megmaradást és idvösséges sok jókat kívánunk nagyságtoknak és ti Kegyelmeteknek megadatni szívünkből. Kegyelmes Uraink, adónknak megfizetésének ideje, az Nagyságtok írása szerint eljött, s mys (így!) jő szokásunk szerint elkészétettük, de mivel Kegyelmes Uraink, se marhákkal, se jószágunkkal, sem az Nagyságtokéval nem vagyunk szabadok az sok latrok, nyúszók, fosztok miat, nem tudunk az adóval hogy megindulni. Hanem Kegyelmes Uraink, előbbeni jó szokásunk szerint az győri vásárkor (mert még ekkoráig akkor szoktuk felvinni) emberül föllszolgáltatni. Azért alázatossan kérjük Nagyságtokat, mint Kegyelmes Urainkat, meg ne károsícson bennünket. Annak felette ezt is kívánnyuk, hogy Nagyságtok tudtunkra adgya minekünk szegény szolgáinak, ki lígyen Császár és Koronás Király Urunk ő Fölsége nemes jószágának gondviselője, helytartója az Nagyságos Komoran, hogy tugyunk kihez folyamodni igyünkben s adónknak megfizetésében. Kegyelmes Urainknak siralmas s szívet szomorító levelünkben tudtára adtuk Nagyságtoknak, hogy mi szegény s nyomorúság alat nyögő s majd minden jószáginkbul kipusztult emberek, ekkoráig való adónkat Nagyságtoknak megszolgáltattyuk, mert tudgyuk, hogy tartozunk vele, de ha Nagyságtok s ti Kegyelmetek Császár és Koronás Király Urunk ő Fölsége párancsolattyábul nem ír az vígbeli kapitányoknak, s el nem fogják rólunk az sok latrott, nyúzott, íősztót, marha hajtogatót, mi löb esztendőn el nem álhattyuk ez nagy ínséget, Kegyelmes Umnk nemes telekjét pusztán kel hadnunk; mert csak ez elmúlt esztendőben jószágunkban való praedálása töbre ment 2 ezer forintnál, úgy annyira, hogy az lovaink korponaiak, kékkűjiek, onadiak, fülekiek, szendreiek,

53 az ki valamire való ember közöttünk, az földre leverik, tíz tallérra, húszra sarollyák, disznaikat ólainkbúl kivonszák. csak az bőrejért, fagyjáért, nem lehet olly kövér marhánk, az kit le nem vágnak, annyira hogy esztendeig, vagy csak egy nyáron egy falka marhárul tízet, húszat, 30 (így!) levágnak, mell miat pusztulásra mígyen igyunk, sokak 51 Kelt Szabadszálláson, az 1668. évben, április 6. napján. 52 Beadatott 1672. május 24. 3 így! A mondat állítmánya hiányzik. A levélíró nyilván azt akarta mondani, hogy lovaikat a felsorolt végvárak katonái vitték el.