Bács-Kiskun megye múltjából 16. (Kecskemét, 2000)

TÓTH ÁGNES A magyarországi németek története a hazai történetírásban 1945 után

I ólh Agnes 21-i állásfoglalása, az MSZMP Politikai Bizottsága 1958. október 7-én, valamint 1968. szeptember 17-én hozott határozata - politikai deklaráció is született a nemzetiségi kérdés kapcsán. Ezek egyrészt elutasították a nemzetiségi kérdéssel szemben korábban megnyilvánuló közömbösséget, másrészt azt hangsúlyozták, hogy az nem tartozik a legfontosabb problémák közé. S bár ezek a határozatok nem szóltak direkt módon a nemzetiségi kutatásokról, hatásuk mindenképpen pozitíven értékelhető. A társadalmi és politikai érdeklődés homlokterébe került a kisebbségi kérdés a szomszédos országokban élő magyarság helyzete miatt is, akiket a diszkriminatív, aktív, és direkt asszimilációs nemzetiségpolitika következtében életkörülményeinek jelentős romlása, identitásvesztés fenyegetett. A magyar kormány, nem utolsó sorban a hazai társadalom elégedetlenségének hatására kénytelen volt ezekre a politikai törekvésekre reagálni. Mindenekelőtt az aktívabb hazai nemzetiségpolitikával, a kisebbségek híd szerepének, a kölcsönösség-elvének hangsúlyozásával kívánták ellensúlyozni. „Az elképzelés nem vált be: a magyarországi román, szlovák, délszláv nemzetiségek sem számbelileg, sem nemzeti öntudatban nem jelenthettek olyan ellentételt, amiért Románia, Csehszlovákia, Jugoszlávia érdemesnek látta volna feladni a területén élő nagyszámú és öntudatos magyar kisebbséggel szemben folytatott elnemzetietlenítő nemzetiségpolitikáját. A magyarországi németség csak annyiban lett beillesztve a híd-koncepcióba, hogy számítottak rájuk a Német Demokratikus Köztársasággal fennálló jó kapcsolatok erősítésében. Onnan sok segítséget is kaptak, főleg iskolaügyi tekintetben, miután a német anyanyelvi oktatás 1945-1955 közötti teljes szüneteltetése után végre létrehoztak néhány iskolát, amelyekben mindössze heti egy-két órát tanulhattak németül, mégis elképesztő hiány mutatkozott tanerőben, tankönyvben, oktatási segédeszközökben. Az NDK-val 1976-ban kötött államközi egyezmény adott ennek a segítségnek keretet. "

8 A '70-es években a demokratizálódás irányába ható további hazai belpolitikai változások tették lehetővé az 1945 utáni társadalmi, történeti kérdések tudományos igényű földolgozásának megkezdését. Ez, illetve az általános európai közeledés, valamint a nemzetiségi kutatások világszerte tapasztalható reneszánsza újabb eredményeket hozott a magyarországi kisebbségi kutatások területén is. Egyrészt a korábban megkezdett munkák nem maradtak torzóban, a kutatások időhatárai, témái, számottevően kibővültek, és megteremtődött a kisebbségi kutatások intézményes háttere is.

9 A második világháború után először az 1970 és 1980 közötti évtizedben kerülhetett előtérbe a magyarországi német kisebbség XX. századi történelmének több, igen fontos kérdése. A korábban megkezdett kutatások eredményeként számos szaktanulmány, monografikus feldolgozás jelent meg. Ezek elsősorban a német nemzetiség két világháború közötti történetének kérdéseit - a magyarországi nemzetiségpolitika jellemzőit, különböző irányzatait, válságát, a német kisebbségnek a német-magyar kapcsolatokban játszott szerepét tárgyalták. 8 A Német Szövetségi Köztársaság csak az 1987-ben létrejött államközi egyezmény megkötése után nyújthatott segítséget a Magyarországon élő német nemzetiségűeknek, ez után azonban gomba módra szaporodtak a partnerkapcsolatok, az ösztöndíj lehetőségek stb. - Tilkovszky Lóránt. 1994. 151-152. 9 "Az 1960-as évek végétől az 1970-es évek végéig az alábbi nemzetiségi témákkal foglalkozó kutatóhelyek alakultak meg és működtek hazánkban: az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézete, Országos Pedagógiai Intézet Nemzetiségi Tanszéke, később Nemzetiségi Osztálya (1969), A Magyar Néprajzi Társaság Nemzetiségi Osztálya (1970), Magyar Tudományos Akadémia Kelet-európai Nemzetiségi Kutató Csoportja (1975), Állami Gorkij Könyvtár (AGK) Nemzetiségi Kutató és Dokumentációs Központja (1978), Magyar Tudományos Akadémia I - II. Osztályának Kelet-európai Nemzetiségi Komplex Bizottsága (1979)." - FEHÉR István, Budapest, 1993. 16.