Bács-Kiskun megye múltjából 16. (Kecskemét, 2000)

TÓTH ÁGNES A magyarországi németek története a hazai történetírásban 1945 után

TÓTH ÁGNES A magyarországi németek története a hazai történetírásban 1945 után A második világháborút követő évtizedekben a magyarországi kisebbségi kutatások témáját, módszerét, valamint eredményeit az éppen aktuális nemzetiségpolitikai célkitűzések határozták meg. A politikai hatalom szintjén a kisebbségekhez kapcsolódóan hozott döntéseket az egyes nemzetiségek gazdasági, társadalmi pozíciója ha csekély mértékben is, de képes volt befolyásolni. A társadalomtudományi kutatásokban jelentkező tisztán tudományos diszciplínák érvényesülését viszont mindvégig az un. marxista ideológia változó szigorának rendelték alá.

1 A német nemzetiség történetével foglalkozó kutatásokat több évtizeden keresztül tovább nehezítette az a szemlélet, amely a háború alatt játszott szerepük miatt kollektive fasisztának, így bűnösnek bélyegezte őket, ennek megfelelően a politikai hatalom megbüntetésükre törekedett. Az 1945-1948 között folyamatosan elszenvedett jogsérelmek, valamint a németek mintegy felének Németországba telepítése hosszú ideig éreztette hatását társadalmi integrációjuk minden, így kulturális, történelmi identitásuk őrzése területén is. Az elmúlt fél évszázadban a magyarországi németek történetével foglalkozó kutatások három, egymástól eredményeiben, és jellemzőiben is élesen eltérő korszakra oszthatók. Az első periódus időhatára a '60-as évek végénél vonható meg. Altalános jellemzője volt ennek az időszaknak, hogy a kisebbségi kutatásokkal szemben is politikai, ideológiai elvárások fogalmazódtak meg, az új- és legújabbkori témák az egyes kisebbségekkel kapcsolatban gyakorlatilag tabu témának számítottak, a tudományos kritériumok sok esetben háttérbe szorultak. A következő periódusban, az 1970-1989 közötti időszakban a direkt politikai beavatkozások mértéke az általános ideológiai enyhülés következtében lényegesen csökkent. Egységes levéltári és kutatási törvény, illetve rendelet hiányában, igaz, többnyire csak a kutatók kivételezett köre számára, de az e témára vonatkozó nagy irategyüttesek mégiscsak hozzáférhetővé váltak. Ez tette lehetővé, hogy elsősorban a két világháború közötti időszak nemzetiségi problémáinak történeti szempontú feldolgozása megkezdődhetett. Az 1989-es rendszerváltást követő évtizedben a nemzetiségi kutatások előtérbe kerültek. Ez összefüggésben van a demokratikus politikai rendszer kiépítésével, ezáltal a levéltári források fölszabadításával, a kutatók számára a nyilvános, megkülönböztetés nélküli hozzáférés lehetőségének biztosításával, a nemzetiségi problémák jelentőségének fölismerésével, illetve a társadalomnak a minél teljesebben, minél sokoldalúbban föltárt múlttal való szembenézésre törekvő igényével. Valamennyi közép-európai országban a II. világháború utolsó szakaszában - tekintve, hogy ekkor már évtizedek óta nyilvánvaló volt a Trianont követően kidolgozott kisebbségvédelmi rendszer kudarca - feladatként jelentkezett a nemzeti kisebbségek helyzetének rendezése, elvi alapokon való újragondolása. Ennek ellenére a háborút követően megfogalmazott politikai (párt)programok nem tértek ki súlyának megfelelően e problémára, vagy továbbra is külön mértékkel mérték a jogokat az egyes nemzetiségek számára, aszerint, Ezeknek az összefüggéseknek a tárgyalása azonban természetesen meghaladja ennek a dolgozatnak a kereteit, ezért itt csak a kisebbségi kutatásoknak a nemzetiségi politikával kapcsolatos összefüggéseit tárgyaljuk.