Bács-Kiskun megye múltjából 16. (Kecskemét, 2000)

KŐHEGYI MIHÁLY Katymár lakossága a XVIII. század első harmadában

A Buda felszabadítása (1686) körüli harcok nyomán nagyarányú délszláv népesség érkezett területünkre. 1687. július 30-án Petrovits Novak rác kapitány Miksa Emánuel bajor választófejedelemnek azt az ajánlatott tette, hogy 10.000 fegyverest vezet a török iga alatt nyögő Szerbiából a császári hadsereghez."

1 Egy részük hamarosan megérkezett, mert július 9-én Miksa már katolikus rácokat ajánl az udvari haditanács kegyeibe, és azt kéri, engedjenek ezeknek át három palánkot (Szabadkán, Szegeden és Baján), ahol lakhatnának.

22 Az udvari haditanács az ügyet Caraffa tábornoknak adta ki véleményezésre. Ebből az aktából tudjuk, hogy 1.500 fegyverforgató férfiról volt szó. Szeptember l-jén a haditanács azt az utasítást adta, hogy az érkezőket Szeged, Szabadka és Baja palánkjába telepítsék le. És csakugyan a szabadkai Ferenc-rendi barátok anyakönyvében, melyet 1687. december 1jétől vezettek, szinte kizárólag bunyevác nevek szerepelnek.

23 Később azután szétrajzottak és a Bajával szomszédos helységeket is benépesítették (Csávoly, Gara, Bácsbokod, Hercegszántó, Bácsalmás).

24 A következő évben pedig már Badeni Lajos seregének, amely mélyen bent harcolt szerb területen, leghűségesebb harcosait jelentették.""^ A szerb lakosság várta, sőt küldöttségekkel sürgette felszabadítását."

6 A megye török utáni első összeírásában (1699) Katymár neve nem szerepel."

7 Feltételezhető lenne ugyan, hogy a munkát végzők tévedésből kihagyták, ám az egy évvel későbbi Olber-féle összeírásban puszta faluként említik.

28 Annyit jelent ez, hogy Buda visszafoglalásától a zentai csatáig terjedő időben, az éppen vidékünkön ide-oda hömpölygő hadjáratok tíz-tizenöt esztendejében a falut elhagyták lakói. A Rákóczi szabadságharc nem kedvezett Bács és Bodrog megyék betelepítésének, sőt a népesség nagy arányú pusztítását vonta maga után. Rákóczi Ferenc ugyan kísérletet tett a rácok megnyerésére, de amikor ez kudarcba fulladt, maga a fejedelem ment a „Bácskaságra"." 1704 június utolsó napjaiban már úton van lefelé. Emlékiratában ezeket írja a rácokról: „Ez a nemzet...meghúzódott lakóhelyeiken, amikor tudta, hogy valamelyik hadtestem a közelben táborozik, de amint a mieink eltávolodtak, összegyűltek és rácsaptak a városokra és falvakra, ahol csak asszonyok és öregek maradtak. Ezekkel azután egész barbár módon bántak el, a nőket és gyerekeket lemészárolták, a házakat felgyújtották. "' A kocsikra ültetett magyar gyalogság váratlan gyorsasággal Bátmonostornál termett, ahol a mai Pusztafalu nevű határrészen állott monostort megtámadta, és a benne levő kalugyereket (görögkeleti papokat) legyilkolta.

31 A kurucok itt, szerb források szerint, hajmeresztő kegyetlenségeket vittek végbe. A támadás természetesen nem állott meg Bátmonostornál, a harcok tüze körülkígyózta a környező falvakat, majd tovarohant. „A rácok mindenfelé menekültek, a mieink vadászatot tartottak rájuk a mocsarakban és rájuk gyújtották a nádasokat, ahová visszavonultak. Ereztem, hogy ez a vállalkozás nem nagy becsületet szerez nekem... "-írja Rákóczi későbbi visszaemlékezéseiben.

32 A kurucok éppen olyan 21 REIZNER János, 1899-1900. I. 204. 22 DUDÁS Gyula, 1904. 115-116. 21 IVÁNYI István, 1886. 1. 87-91. 24 BODOR Antal, 1914. 7. 25 GROSCHMIDT Gábor, 1850.27. 2

" HORVÁTH Jenő, 1941. 66-67., REDLICH Oswald, 1925.: FRISCHAUER Paul. 1933. 27 IVÁNYI István. 1885/a. A szomszédos községek szerepelnek: Bátmonoslor, Baracska, Csatalja. Hercegszántó, Regőcc, Bácsborsód. 2íi rVÁNYI István, 1889-1907. III. 62. Közel négy évtizedig tartó kutatómunkám során sem sikerült az Olber-féle összeírás nyomára bukkannom. 2y CZIRÁKY Gyula, 1893. 11. 30 RÁKÓCZI Ferenc. 1951. 84-85. 31 IVÁNYI István, 1885/b. 17. 32 RÁKÓCZI Ferenc, 1951. 86-90.