Bács-Kiskun megye múltjából 15. (Kecskemét, 1999)

IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR A közigazgatás alakulása a mai Bács-Kiskun megye területén a polgári forradalom után

Bár a megye közigazgatásának egészét nem módosította, röviden mégis feltétlenül szólni kell arról az országos folyamatról, amely két városunkat, Baját és Kiskunfélegyházát, valamint kb. húsz községünket érintett. Ez az eléggé mélyen el nem ítélhető "korszerűsítésre" való törekvés, amely "hivatalos elvárás"-ként követhető a hetvenes évektől nyomon: ez az ún. körzetesítés.

232 Először az 1973. évi országos helynévtárban találkozunk hivatalosan azzal a próbálkozással, hogy az egyes települések lakott helyeiket nem történelmileg kialakult nevük alapján határozzák meg, hanem "körzetekre" osztották határukat. Ebben az évben még párhuzamosan jelölték római számokkal és történelmi helyneveikkel a földrajzi területeket, később viszont a megszokott és a helybeliek által jól ismert tulajdonnevek a bürokraták nagyobb dicsőségére eltűntek a hivatalos nyilván- tartásokból. Baja város esetében pl. Jaukó, Szlatina, Tüskös, Rókalyukas, Sasheverő, Rezét és a hozzájuk hasonló, a hétköznapok eseményeit, vagy a helybeliek megfigyeléseit, a természeti sajátosságokat rögzítő nevek tucatjait helyettesítették a "Tanya I-V." jelzéssel. Kunszentmiklóson is volt lelkük a fantázia nélküli tanácsi és pártvezéreknek a sok évszázad kollektív emlékezetét rögzítő Bodakút, Bösztör, Kunbábony stb. ezer esztendőt idéző, valóban történelmi neveket a semmitmondó "I., IL, III. körzet"-re silányítani. Ezeket a rendkívüli unintelligenciára, az igazi értékek iránti érzék legteljesebb hiányára valló változtatásokat a hatalom képviselői persze nem valamiféle népi kezdeményezés alapján hajtották végre, hanem a legteljesebb önkény megnyilvánulásaként. Lehet, hogy esetenként a hivatalos nyilvántartásuk ezzel néhány szóval rövidebb lett, az viszont kétségtelen, hogy a lakosság számára a szűkebb környezetükön belül hihetetlen nehézséget jelentett az érdemi tájékozódás. Egy célt viszont feltétlenül elértek e települések akarnokai: érzékeltetni tudták a lakosság fölötti hatalmukat, meg tudták számukra jeleníteni kiszolgáltatottság mértékét, és mindenki számára egyértelművé tették, mire értékelik az ott élők történelmükhöz, nyelvükhöz, szokásaikhoz és környezetükhöz való ragaszkodását. Talán nem véletlen, hogy mindössze a két említett városunk, és többségükben igazi önálló múlttal nem rendelkező községek (Ballószög, Balotaszállás, Fülöpháza, Kaskantyú, Kéleshalom, Kunfehértó stb.) helyi gyökerekkel aligha rendelkező vezetői hódoltak e morbid próbálkozásnak, és félő, hogy e települések még nemcsak intelligens vezetőkkel, de megfelelő értelmiséggel sem rendelkeztek. Településeink többségében viszont már ekkorra felnőtt egy olyan intellektussal rendelkező szakmai réteg, amely szerencsére elfordult ettől a "modernkedö" eljárástól. ál A tanácsok a járások felszámolása után A tanácsi rendszer "fejlődésének" utolsó szakaszában tehát egyszerűsödött anynyiban, hogy eltűntek a sokszorosan átszervezett, bővített és kiegészített járások. Helyettük viszont további új státuszokat hoztak létre a települések számára. Változatlanul léteztek a megyei jogú városok. Megyénken belül Kecskemét szerezte meg 232 Vannak olyan megfigyelések, hogy a leginkább balos megyékben és településeken hódított ez a "modern"-nek látszó eljárás.