Bács-Kiskun megye múltjából 15. (Kecskemét, 1999)

IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR A közigazgatás alakulása a mai Bács-Kiskun megye területén a polgári forradalom után

A korábbi évszázadok több kedvezőtlen emléke miatt a vármegye alapvető reformját szinte valamennyi demokratikus erő kívánta. A változtatás formájának meghatározása során felmerült már ekkor is olyan elképzelés, hogy a közigazgatás decentralizálása érdekében célszerű lenne az országot 7 közigazgatási kerületre osztani. A közigazgatási reform végrehajtásával kapcsolatosan a legátgondoltabb, leginkább kiérlelt elképzeléssel kétségtelenül a Nemzeti Parasztpárt rendelkezett, hisz egyik vezető alakja, Erdei Ferenc már 1938 előtt alaposan tanulmányozta a magyar közigazgatást, és elméletileg is jól megalapozott tervezetét egy korábbi országos vita és széles körű kedvező fogadtatás alapján terjeszthette elő. Ennek középpontjában ezúttal is a városmegye koncepció állott.

140 Kiindulási alapja az volt, hogy a városok idegen testként éltek a feudális vármegye keretein belül. A vármegye primátusa biztosította egy évszázadon át a feudális szellem és kapcsolatrendszer fennmaradását.

141 A megye túlságosan nagy ahhoz, hogy a lakosság valódi önkormányzataként tudjon működni. Ezért is fel kell számolni.

142 A többi jelentős politikai párt minden bizonnyal éppen azért, mivel nem rendelkezett hasonlóan átgondolt közigazgatási reformprogrammal, maga számára előnyösebbnek tartotta, ha e témában nem kötelezi el magát.

143 Kitérő magatartásuk okát csaknem valamennyien a súlyos gazdasági helyzetben jelölték meg. Tehát ez a jól 140 ERDEI a városmegyét a magyar megyerendszer fejlődésének nemcsak szerves részeként, hanem szükségszerű új fázisaként mutatta be. A homályosan és kissé zavarosan felvázol ún. honfoglalás előtti megyék, az ezt követő királyi vármegyerendszer, majd a nemesi vármegyék után negyedik fázisként jellemzi tervezetét, tehát egybemossa az 1848 utáni többször megreformált és kétségtelenül polgári jellegű megyei szervezetet az 1848 előtti feudális szervezettel. ERDEI Ferenc, 1977. 86-94. 141 Ezekben az években a nyelvhasználat kellő kritika nélkül, gyakran indokolatlanul használta a feudális jelzőt. Tudomásul kell vennünk, hogy lényegében 1848-tól Magyarországon polgári közigazgatás volt. Az igaz, hogy ennek demokratizmusa több kívánni valót hagyott mindvégig maga mögött, de ebben az évszázadnyi időben feudális közigazgatásról semmiképpen sem szólhatunk. 142 A Nemzeti Parasztpárt javaslata alapján a következő fontosabb változtatásra lett volna feltétlenül szükség a közigazgatáson belül: 1. a községi önkormányzatoknak valódi tartalmat kell adni; 2. a vármegyék helyett városmegyéket kell szervezni. Ennek keretén belül 25 vármegye és a 151 járás helyett 75-80 városmegyét kell kialakítani, amelyek központja egy-egy olyan város, amely a kisebb tájegység szerves gazdasági, kulturális és igazgatási központja is; 3. A vármegyéket önkormányzati alapon kell megszervezni; 4. Az eddig külön életet élő városokat szorosan be kell építeni a városmegyébe, azaz a szűkebb vidékébe, tájegységébe; 5. Létre kell hozni a nagy-budapesti törvényhatóságot; 6. A szakigazgatás minden ágának hozzá kell simulnia az általános igazgatás szervezetéhez.; 7. A városmegyék hatékony igazgatása érdekében az országot 7 tájegységre kell osztani, melyek központjai: Budapest, Miskoloc, Debrecen, Szeged, Pécs, Szombathely és Győr lehetnek. Ezek a központok igazi "középvárosi" szintre tudnak nőni; 8. A minisztériumokat meg kell szabadítani a konkrét ügyek intézésétől, hogy valóban kormányozni tudjanak; 9. A népből választott vezetők álljanak a különféle egységek élén; 10. Egyszerűsíteni kell a közigazgatási eljárást. 143 Az MKP 1946 őszi III. kongresszusán is megfogalmazták, hogy "feltétlenül szükség van régi, elavult közigazgatásunk reformjára ... ez vonatkozik nemcsak megye-beosztásunk egy részére, hanem arra is, hogy helyi önkormányzataink még nincsenek úgy kifejlődve, ahogy ezt a modern demokratikus ország szervezete megköveteli." Az általánosságban mozgó megállapításokon túl azonban semmi konkrét elképzelést nem körvonalaztak. BEÉR János, 1962. 107-108. 144 ERDEI Ferenc e téren is merőben eltérő álláspontot képviselt. A széles körben felmerült kérdésre, lehet-e a háborút követő leromlottság állapotában és az újjáépítés ezernyi nehézségei között az egész ország rendjét érintő reformot végrehajtani, egyértelmű választ adott: "Szilárd meggyőződésünk, hogy lehet, sőt éppen most lehet ... Ezen mélyponton kell tehát végrehajtani a reformot..." Ennek több előnyét is ismerteti. ERDEI Ferenc, 1977. 87.