Bács-Kiskun megye múltjából 15. (Kecskemét, 1999)

IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR A közigazgatás alakulása a mai Bács-Kiskun megye területén a polgári forradalom után

A mai megyénken belül pl. Harka és Kötöny puszták közvetlenül Kis- kunhalas mellett voltak, mégis a 40 kilométerrel távolabb levő Kiskőröshöz tartoztak, így az ott élők ügyes-bajos dolgaikat csak nagy költséggel és számottevő időveszteséggel tudták elintézni.

124 Néhány kirívó esetben mégis történt változás. Szeremle nagyközség közvetlenül Baja mellett, attól kissé délebbre levő település 1773-tól Pest-Pilis-Solt megye részét alkotta, és ekkor a kalocsai járáshoz tartozott. Bár Baja néhány kilóméterre volt tőle, lakosainak Baján, Bácsalmáson, Kiskunhalason és Kiskőrösön át, többszöri átszállással kellett utazni ahhoz, hogy közel másfél száz km-nyi utat megtéve a járás székhelyére, Kalocsára tudjanak jutni. Az ismételt reklamálások ellenére végre 1932-ben hallgatták meg a lakosságot. Bogyiszló a múlt század második felében, a Duna szabályozása révén, egy nagy kanyar átvágása után a folyam jobb oldalára került. Bár Szekszárd lényegesen közelebb volt hozzá, lakóinak a Duna ellenkező oldalán lévő Kalocsára kellett átjárniok ügyeik intézése végett több mint fél évszázadon át. Végre 1931-ben Tolna megyéhez csatolták a nagyközséget. A nagy mérvű ellenállás miatt meddőnek tűnő küzdelem ellenére 1929-ben mégis létrejött egy jelentős közigazgatási reform (XXX. tc), bár a legégetőbb feladatra, a területi rendezésre ez sem tért ki, és ezt a csaknem évszázados adósságot tovább görgette maga előtt a kormányzat. Eredménynek számított viszont, hogy újra szabályozták a törvényhatósági bizottság összetételét. A döntés alapján a testület két ötödét virilisek, két ötödét pedig választott tagok alkották. A testület egyötöd része pedig az érdekképviseletek, vallásfelekezetek, állami hivatalnokok és a vármegye vezetői közül került ki. Változást jelentett az is, hogy a rendezett tanácsú város "megyei város" elnevezést kapott, de ezek szervezetében lényeges változás nem történt. Ezek alapján ismételten nyilvánvalóvá vált, hogy még mindig sok ellenérdekeltség működött közre a közigazgatás területi rendezésének végrehajtásában. A parlamenti tárgyalás vagy az országgyűlés által kiküldött bizottságok szép terveket megfogalmazhattak ugyan, de ezek megoldáshoz nem vezettek. Feloldhatatlan ellentmondásnak minősült, hogy az egyes megyék mereven ragaszkodtak korábbi területeikhez, minden módosítás elől mereven elzárkóztak. Közvetlenül a háború kitörése előtt, 1938-39-ben Benisch Artúr fogalmazott meg újabb koncepciót a megyék területének átrendezésére. Ő a 28 megye között BácsBodrog vármegyét számottevően megnövelte volna. Székhelyének Baját jelölte meg, és ide tartozott volna három járás: a bajai, a bácsalmási, és a kalocsai. Mezővárosai pedig Bácsalmás, Jánoshalma, Kalocsa és Kiskunhalas lettek volna. így lakóinak szám 225 ezerre emelkedett volna.

125 Pest-Pilis megye tíz járással és Budapest székhellyel az óriási megye északi részéből jött volna létre. Solt-Kiskun vármegye székhelyéül a törvényhatósági joggal rendelkező Kecskemétet jelölte meg, mivel az igen jó közlekedési gócpont volt. Ezen új közigazgatási egység megyei városai Cegléd és Kiskunfélegyháza, míg mezővárosai Kiskőrös, Kiskunmajsa, Lajosmizse, Nagykőrös, Ó- és Újkécske lettek volna. Mellettük az új 124 A felvetett átrendezési kérelemre a belügyminiszter még csak nem is reagált. 125 Napjainkban is megfogalmazódott hasonló elképzelés.