Bács-Kiskun megye múltjából 15. (Kecskemét, 1999)

IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR A közigazgatás alakulása a mai Bács-Kiskun megye területén a polgári forradalom után

végezték a helyi általános igazgatást, gyakorolták a másodfokú hatósági jogokat, miközben az elsőfokú jogkör gyakorlása vidéken ugyancsak a megye státusához tartozó főszolgabírák kezében volt.

100 Bár mind a politikusok, mind a közigazgatás szakemberei között csaknem általános volt az a vélemény, hogy megkerülhetetlen a vármegyék területi átszervezése, az erőteljes ellentétek miatt ezt a témát ismételten levették a napirendről. Néhány adat is jól érzékelteti, menyire szükséges lett volna a megyék területének átrendezése. 1910 táján Magyarország legkisebb megyéje Túróc vármegye volt, amelynek egész népessége mindössze 55 ezer fö volt (alig valamivel nagyobb mint Kecskemété). Ezzel szemben Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében közel hússzor annyi ember élt: 1 millió 30 ezer lakos.

101 Bár a közigazgatás szakemberei többször is hangsúlyozták, hogy "a területi beosztás változatlan fenntartása bűn", és attól sem riadtak vissza, hogy a törvényhozók hiúságára is hassanak, mikor azt kérték, hogy "az arra illetékesek az apró helyi felszisszenésektől vissza nem riadva a közigazgatás minden fokozatában - a községektől a vármegyékig - keresztülvitt új területi beosztással tegyék emlékezetessé nevüket", érdemi változásokat nem tudtak sem kikönyörögni, sem pedig kicsikarni. Közben a megyei közgyűlések működése egyre formálisabbá vált. Amióta a kibocsátott vármegyei ügyviteli szabályzat alapján működött a közgyűlés, az ügyek a már jó előre megfogalmazott alispáni javaslat formájában kerültek az állandó választmány elé. Az egyes ügyek előadása lényegében a határozati javaslatok felolvasására korlátozódott, amit a választmány általában egyhangúlag elfogadott. Hiába volt az állandó választmánynak 50-100 tagja, közülük az üléseken rendszerint csak néhányan jelentek meg, s lényegében a különféle hivatalokból delegált személyek döntöttek. A második vagy a harmadik napi hitelesítő közgyűlésen pedig már csak a tisztviselők voltak jelen. A tényleges önkormányzat csökevényessé válását, a működés formalizmusba való torzulását a kortársak megállapítása szerint az is nagy mértékben siettette, hogy "a közérdekű határozatok 90 %-a kormányhatósági jóváhagyás, alá tartozik."

102 A mind akutabbá váló közigazgatási gondok orvoslása érdekében 1914 elején a Magyar Jogász Egylet ankétot hívott össze, ahol a kor legjelesebb szakemberei nyilvánítottak véleményt. Többen is hangsúlyozták, hogy a közigazgatás reform- törekvéseken belül is még mindeddig az alkotmány védelme áll az első helyen, holott "a modern állami szabadság és alkotmányjogi rend védelmének a közigazgatásnál 100 Még érthetőbbé válik e megállapítás, ha figyelembe vesszük, hogy az 1870. évi és a centralizációt erősítő 1886. évi képesítési törvény egyes fontos rendelkezéseit nem hajtották végre. Ehhez járult még az is, hogy az 1880-as évek óta a gazdasági és a társadalmi gondok sokasága jelentkezett, amelyeket a megyei szervezet a korábbi formájában nem tudhatott megoldani. CSIZMADIA Andor, 1976.277. 101 Igen jellemző, hogy még a reformtervezetben sem tűnhettek el a kirívó eltérések: Csík megyében 146 ezer ember lakott volna, míg Pest-Pilis megye lakossága 532 ezer maradt volna. HENCZ Aurél, 1973.196-203. 102 Idézi Csizmadia Andor Ferdinándy Gyula megállapítását. További jogos panaszként merült fel, hogy a megye a dzsentri famíliák számára alumneum, amolyan tápintézet lett, amelynek tisztviselői karába biztosan bekerült az, akinek megfelelő összeköttetése volt. Ezt igazolja, hogy Sáros megyében 3 Dobay, 3 Bánó, 2 Berzeviczy, Csanádban 3 Tarnay, 4 Petrovics, Biharban 4 Ercsi, 3 Szunyogh, 3 Fráter, 3 Beöthy, Szabolcsban 3 Mikecz, 2 Leövey stb. működött. CSIZMADIA Andor, 1976. 277-279.