Bács-Kiskun megye múltjából 15. (Kecskemét, 1999)

IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR A közigazgatás alakulása a mai Bács-Kiskun megye területén a polgári forradalom után

lehet változtatni, a továbblépés, a fejlődés érdekében csak akkor lehet valamit tenni, ha a különféle régen idejét múlt jogi akadályokat eltávolítják.

96 Sajnos a városok együttműködése a kormány és a nagytőke ellenállása miatt nem járhatott átütő sikerrel. Mégis 191 l-re általánossá vált az eltérő jogállású városok közötti együttműködés igénye. Közös fellépésük is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy megszületett az 1912: 58. tc. Ez biztosította a városok állami segélyezését, amelyre igényt tarthatott minden olyan város és község, amely rendezett tanácsú várossá alakult át, tehát vállalta, hogy magasabb szinten látja el a városi szervezetet és hatáskört. A törvény felszámolt a városok háztartásával kapcsolatosan több korábbi kirívó anomáliát. Nagy vívmánynak tekinthették a városi tisztviselők jogállásának tisztázását is, amely sok olyan hátrányos megkülönböztetést törölt el, amelyek az állami tisztviselőkkel szemben őket korábban sújtotta.

97 Minden pozitív vonása ellenére ez a városi törvény is sok kívánni valót hagyott maga mögött. Mindenekelőtt erősen megdrágította a városok adminisztrációját. Ezért több város nagyközségé való visszafejlesztését kellett hogy kérje. Ugyanakkor továbbra is igen nagyok maradtak a városi jogálláson belüli eltérések. Pl: hat szepesi város, Poprád, Leibic, Gölnicbánya, Szepesbéla, Szepesoroszi, Szepes váralj a lakóinak száma együttesen is alig 17 ezer főt tett ki, ugyanakkor Brassó 41 ezer lakossal csak rendezett tanácsú város maradt, Békéscsaba pedig 42600 lakossal s még 8 község, egyenként több mint 20 ezer lakossal pedig falu maradt.

98 Nem csekélyebb aránytalanságot hagyott a dualisztikus államrendszer az utókorra a járások területein belül is. Az egyes országrészek között kirívó eltérések mutatkoztak. A Felvidéken az egyes járásokban túlságosan kevés, a Dunántúlon és részben az Alföldön túl sok lakos jutott egy-egy járás területére. De még a Tiszántúl egy részén is konzerválódtak számottevő aránytalanságok. Pl. a békéscsabai és a gyomai járás csak 2-2 községből állt, további négy járás pedig 3-3 községből. Köztük a békésgyulai járásnak lakossága nem érte el a 15 ezret. Velük szemben a muraszombati járásban 114 község volt 48616 lakossal, a szentgothárdi járásban pedig 80 községben 55303 lakos volt található. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében is meghökkentő eredményeket hozott a szabadságharcot követő fejlődés, amely már évtizedek óta reformokat követelt volna. Igaz, három újabb járást létre is hoztak, de még így is a kiskőrösi járás területe önmagában nagyobb és népesebb volt mint Túróc 99 varmegye egesze. A közigazgatási reformok a század elején is több intézményt érintettek ugyan, de kétségtelen, hogy a vármegye volt ekkor is a kulcskérdés. Ez érthető is, hiszen ott 96 HENCZ Aurél, 1973. 195-197. 97 CSIZMADIA Andor, 1976. 169-172. 98 A történelmileg örökölt kis lélekszámú várások adminisztrációjának fenntartása rendkívül súlyos terhet jelentett a központi költségvetés számára. HENCZ Andor, 1973. 196-203. 99 A fővárossal közvetlenül érintkező járások közül egynek területe, másik kettőnek pedig lakossága volt nagyobb mint Túróc megyéé. Szepes vármegyében, bár egy-egy járásban nem élt több 20 ezer embernél, 1890 után két újabb járást hoztak létre, így a lőcsei járásnak csak 8900 lakosa volt. Gömör megyében 3 újabb járást terveztek létrehozni, annak ellenére, hogy a mindössze 188 ezer lakosú megyében már addig is 8 járás és 8 város volt. Az anomáliákat tovább növelték azzal, hogy a század elején kialakított ratkói járás egészében 8624 fő lakott, amikor a 6392 lakossal rendelkező Tompának a községi rangot sem voltak hajlandók megadni, így továbbra is Szabadka egyik pusztája maradt. HENCZ Aurél, 1973. 196199.