Bács-Kiskun megye múltjából 15. (Kecskemét, 1999)

IFJ. KÁPOSZTA LAJOS A Bécsi Konzuli Akadémia válságos évei és átalakítása 1918 őszétől 1923-ig

A Monarchia felbomlásakor - vegyük ezt inkább folyamatnak, hisz maga a likvidálás évekig tartott: Svájc például csak 1920-ban ismerte el az önálló Magyarországot és az önálló Ausztriát, addig Bernben a Monarchia követe működhetett csak

24 - felvetődött a kérdés, hogy a Konzuli Akadémia - akár újjáalakítva - kell-e az osztrák államnak. Hiszen az egy európai nagyhatalom iskolája volt, szemben a hétmilliós kisállammal (még ha ezt sokan ideiglenesnek tartották is). A takarékosságra törekvés, mely a közalkalmazottak számának leépítésében is erősen jelentkezett, nem kecsegtette a hallgatókat gyors külföldi vagy akár belföldi karrierrel, sőt még állással sem. Ludwig von Flotow, akit még Károly császár és király nevezett ki a külügyminisztérium élére - és feladata csupán a likvidálás irányítása, a közös külképviseletek felszámolása és a munkatársak nyugdíjazása maradt - azon volt, hogy a működőképesség a közös külügyminisztériumban mindaddig megmaradjon, míg szükség van rá. A Gazdasági Államhivatal (Staatsamt für Finanzen) titkára, Dr. Josef Schumpeter gazdasági okokra hivatkozva 1919. július 22-én kénytelen volt bejelenteni, hogy "nem járulhat hozzá a Konzuli Akadémiának eddigi formájában történő átvételéhez"

25 Aggodalmát fejezte ki, hogy az intézet átvétele olyan költségvetési terhelést jelentene, melyre ő felelősséget nem vállalhat. Ugyanakkor számbajöhet az Akadémia összevonása az Exportakadémiával, ami Világkereskedelmi Főiskolává fog átalakulni.

26 Természetesen a jog és törvény a tulajdonjog területén is fura esetet produkált: az Akadémia épülete ugyanis osztrák-magyar tulajdonban volt, és mint ilyet, a német-osztrák állam CSAK saját kezelésbe vehetett, de nem idegeníthetett el! Azokban a zavaros és gondterhes időkben - gazdasági válság, "mozgó határok", a közös minisztériumok likvidálásának kérdése, külföldi javak, békeszerződések senki sem gondolhatott ilyen "kis" dolog (amilyen kicsi, olyan bonyolult) tartósabb napirendre tűzésére. Végül is csak 1934-ben született döntés Ausztria és Magyarország között a közös alapítványi és egyéb vagyon teljes rendezéséről.

27 Az Akadémia további sorsáról az 1919. július 29-i kormányülésen született döntés. Ennek értelmében Német-Ausztria átveszi az intézményt: "A Kormány beleegyezik, hogy az intézet a jelenlegi 30 hallgató tanulmányainak befejezéséig a Külügyi Államhivatal vezetőségének felügyelete és költségvetése alá helyeztessék, melynek ugyanakkor alapvető kérdésekben a Tanügyi Államhivatal bevonása is szükséges; az intézet majdani működtetése a Tanügyi Államhivatal 24 Bernben br. Szilassy Gyula 1919. jan. 18-tól működött mint misszióvezető, és akit a svájci fél de facto elfogadott, mivel Svájc a Tanácsköztársaságot nem ismerte el. (Pritz Pál: Iratok a magyar külügyi szolgálat történetéhez. 1918-1945. 432. p) 25 AdR: NAR: F8 KONSULARAKADEMIE, K 238 Staatssekretär Dr. Josef Schumpeter an das d. ö. Staatsamt für Äusseres. 26 GIEFING Maria, 1990. 246. 27 GIEFING Maria, 1990. 250.