Bács-Kiskun megye múltjából 15. (Kecskemét, 1999)
IFJ. KÁPOSZTA LAJOS A Bécsi Konzuli Akadémia válságos évei és átalakítása 1918 őszétől 1923-ig
levelet, melynek másolata a külügyi hivatalba is eljutott... Természetesen gyanítható, hogy az igazgató, Winter szekcióvezető keze is benne van ebben az "alulról jövő kezdeményezésben". Ez a kiváló ember a 20-as évek első felének Ausztria számára zavaros korszakában nagyon ügyesen, minden kapcsolatát latba vetve dolgozott az Akadémia fennmaradásáért. Röviden Winter életútjáról: Anton Edler von Winter, főkonzul és osztályvezető, született Sopronban 1866. május 22-én, r. kat. A Keleti Akadémia hallgatója volt 1885-től 1890-ig, ezután az előírások szerint 1 év jogi gyakorlat következett Bécsben. Utána konzuli gyakornokként a skodrai konzulátusra került, majd más - a Török Birodalom területén lévő, ill. vele határos - konzulátusokon dolgozott (Monastir, Adrianopolis, Konstantinápoly, Skutari, Durazzo,...). 1896-ban feleségül vette Maria Badettit, az adrianopoliszi tiszteletbeli belga konzul, Adriano Badetti lányát. Ezután a külügyminisztérium hivatalába lett beosztva, majd 1904. szeptember 30-tól a Konzuli Akadémia ideiglenes vezetésével bízták meg. 1905. október 2-án az Akadémia igazgatójává nevezték ki. 1913. június 6-án főkonzullá nevezték ki, mely a IV. rangosztályba való kerülést jelentette. (A főkonzuli kinevezés nem jelenti feltétlenül egy főkonzuli állomáshely betöltését, csupán magasabb cím és magasabb fizetés - K.L.) A háború után megszerezte az osztrák állampolgárságot, így állásában megmaradhatott. 1921-ben - az igazgatói feladatkör ellátása mellett - a Szövetségi Külügyminisztérium Igazgatási Osztályának vezetője lett. 1922. augusztusában a létszám-leépítési törvény miatt nyugdíjazták, és egyúttal felérték, hogy az Akadémia igazgatói tisztét külön díjazás nélkül, tiszteletbeli megbízatásként lássa el. Ezt a feladatkört 1933-ig töltötte be. Anton von Winter 1942. március 30-án hunyt el Bécsben. 22 Mivel a kis Ausztria nem tudta alkalmazni azt a felduzzadt, létét féltő apparátust, amit a Monarchiából örökölt, mindenütt megkezdődött a közös hivatalok likvidálásával egyidejűleg a hivatalnokok elbocsátása. Az idősebbeket nyugdíjazták, a fiatalokat, még kevés tapasztalattal rendelkezőket végkielégítéssel elbocsátották. A közös külügyminisztérium likvidálását Ludwig von Flotow irányította. így hozzá tartozott a Konzuli Akadémia is. Bonyolította az ügyet, hogy a békekötésig Svájc nem ismerte el Ausztriát, tehát ott az Osztrák-Magyar Monarchia külképviselete működött tovább. Az utódállamok - különösen Csehszlovákia - igyekeztek elcsábítani a nevesebb tisztviselőket a politikai és gazdasági élet minden területéről. 23 A Monarchia gazdasági egységének megtartására több tervezet is született, sőt sokan nem hittek abban, hogy a párizsi békemű kisállamai hosszú távon életképesek lesznek, ezért Ausztriának igyekeztek továbbra is vezető szerepet tulajdonítani. Ez a "vezető szerep" kulturális téren külön hangsúlyozást nyert. 22 P-H 180. p. ill. AdR: NAR: F4 WINTER A, DB 193 anyaga 23 WILDNER Clemens, 1961. 123.
