Bács-Kiskun megye múltjából 15. (Kecskemét, 1999)

IFJ. KÁPOSZTA LAJOS A Bécsi Konzuli Akadémia válságos évei és átalakítása 1918 őszétől 1923-ig

A zavaros évek (1919-1922) Az Osztrák-Magyar Monarchia megszűnése, és ezzel együtt a közös külügyi szolgálat feloszlatása különleges helyzetet teremtett a Konzuli Akadémiát végzett hivatalnokok számára. Mivel az itt szerzett diploma speciálisan a külügyi szolgálatra adott képesítést, az állásváltoztatás során előjöttek a specifikus képzés jogi és tartalmi buktatói. Elsődleges probléma az volt, hogy ez a végzettség nem volt egyenértékű az egyetemi és főiskolai végzettséggel! Sokan kénytelenek voltak ezért újból egyetemre járni, és az új munkaadó által megkövetelt stúdiumokat pótolni. így tettek azok, akik pl. az ipari szférában dolgoztak tovább.

19 Sok régi akadémista az utódállamokban és Német-Ausztriában is követelte a diplomája jogi diplomaként történő elismertetését. A joghézag sok javaslatot szült például azt is, hogy "külön kérésre a közös külügyminisztérium, ill. annak jogutódja, a német-osztrák Külügyi Allamhivatal kész a hozzá fordulóknak az Akadémia főiskolai jellegéről igazolást adni. 20 Hogy ennek lett-e valami "megnyugtató" megoldása, arról konkrét adatot nem találtam, viszont az megállapítható a visszaemlékezésekből, hogy akire szükség volt valamelyik utódállam külügyi szolgálatában (vagy más hivatalban), azt átvették, képzettségét elfogadták. Több osztrák politikus nyíltan hangoztatta az első világháború utáni években az Anschluss szükségességét, az "életképtelen Ausztria" csatlakozását Németországhoz. Ezekben a tervezetekben az Akadémia főiskolai rangban az így valóban emberigényes külügyi szolgálat részére tovább képezné a minőségi hivatalnokok sorát. A tananyagon ugyancsak változtatni kellett. Itt az is mérvadó volt, hogy az ország közel egynemzetiségü lett, és megszűnt nagyhatalom lenni. Bár a Németországhoz való csatlakozás hívei ez utóbbit megváltoztathatónak látták, de a háború utáni békekötés egyik fő kitétele a Németországtól különálló osztrák állam volt. Első lépésként a tanulmányi időt 5-ről 4 évre csökkentették. Ezt úgy érték el, hogy a magyar tárgyakat megszüntették, ill. bizonyos tárgyakat összevontak. Ez azonban csupán ideiglenes megoldás volt, és egyedül arra szolgált, hogy a kifutó évfolyamok számára valamennyire tartalmas és időszerű stúdiumokkal szolgáljanak. Bár akkor, mint minden válsághelyzetben, a tanulás volt az egyetlen többé-kevésbé stabil "állás". Ezt bizonyítja az a levél is, melyet 1919. június 6-án írt az I.-II.-III. évfolyam diáksága az Akadémia igazgatóságának."

1 Utalnak az intézmény által nyújtott ismeretanyagra, mely a háború után is korszerű, és az utódállamoknak is javára szolgál. Kéri az igazgatóságot, hogy az Akadémia érdekeit a megfelelő helyen továbbra is teljes odaadással képviselje. Mind a 19 akkori hallgató aláírta ezt a 19 AdR: NAR: F8 KONSULAR

AKADEMIE. K 238 /1919. III. 10. MEMORANDUM 20 GIEFING Maria, 1990. 250. 21 AdR: NAR: F8 KONSAK. K 238 Brief der Konsularakademiker an das hohe Staatsamt des Äussern. 1919 június 6-án - Bitte der Konsularakademiker um Fortbestand der Anstalt