Bács-Kiskun megye múltjából 15. (Kecskemét, 1999)

IFJ. KÁPOSZTA LAJOS A Bécsi Konzuli Akadémia válságos évei és átalakítása 1918 őszétől 1923-ig

IFJ. KÁPOSZTA LAJOS A bécsi Konzuli Akadémia válságos évei és átalakítása 1918 őszétől 1923-ig Bevezető Minden ország egyre nagyobb súlyt helyez napjainkban arra, hogy külképviselete és egész külügyi szolgálata az arra legalkalmasabb személyek által töltessék be. Az államközi kapcsolatok fejlődésével kialakult az a hármas tagozódás, mely a XIX. században minden európai államban bevezetésre került. Ennek kialakításában kétségtelenül Franciaország járt az élen; a diplomáciának és a nemzetközi "ügyvitelnek" - pl. útlevelek, egyezmények - ma is fontos nyelve a francia. Az Osztrák-Magyar Monarchia külügyi szolgálata az európai normáknak megfelelően a következő ágakra osztható: a diplomácia testületre, melyet a (nagy)követ, a követségi tanácsos, a követségi titkár és a követségi attasé alkot; a konzuli testületre, mely a (fő)konzulból, a konzuli attaséból és a konzuli növendékből áll; valamint a hazai külügyminisztérium/külügyi hivatal dolgozóira, akik - a házi szabályok függvényében - az előbbi két kategóriából is kikerülhetnek, "házi szolgálatra" rendelve. A diplomata magát a delegáló államot képviseli abban az országban, ahol "agrament"-t' kapott. Egy állam egy másik államba csak egy (nagy)követet akkreditálhat. A konzul az állam kereskedelmi érdekeinek képviselete érdekében más államban állami felhatalmazásból működő egyén, aki lehet államtisztviselő v. tiszteletbeli funkcionárius

2

. A hazai munkát, egyeztetést, szervezést, adatfeldolgozást végzik a minisztérium alkalmazottai. Az egész szervezet csúcsán a külügyminiszter áll. Ahhoz, hogy egy állam méltó szinten képviselje magát, valamint gazdasági érdekeit, nemcsak reprezentációra, hanem - az igények növekedésével és a kapcsolatok összetettségével összhangban - szakképzett, profi hivatalnokokra is szükség lett.