Bács-Kiskun megye múltjából 15. (Kecskemét, 1999)
BÁNKINÉ MOLNÁR ERZSÉBET A hagyatéki per, mint történettudományi forrás
illette volna, mivel a generális után nyolc gyermek maradt. Ezt az legynyolcadot azonban ahhoz, hogy bármi módon hasznosítani lehessen először ki kellett volna váltani, de nem volt miből. 1801-ben a Vrantsits örökség adta meg a lehetőséget, amiből Ágnes leányának a már említett százhuszonnyolcad rész járt volna. A Vrantsits örökség három vármegyében terült el. Baranya vármegyében: Varga és Liget helységben. Somogy vármegyében: Tab, Path, Vraszló, Hencse, Bábony, Buzsák, Gige, Hedrahely helységekben, továbbá Bogát, Donáti, Csaba, Patsér, Visnye, Gyöngyös Bessenye és Öszpöre, Gárdos, és Tapaszd pusztákban. Zala vármegyében: Bocska, Esztregnye, és Szt. Balázs pusztákban. Tekintettel arra, hogy az örökséget terhelő tisztázatlan adósságok, nem az örökhagyó, hanem a már örökös Baranyai Jánostól származtak, a Baranyai János ágára jutó örökösök nem tudtak megegyezni. Az örökséget bírói zár alá vették. A bírói zár alá vett vagyonrészeket jogilag az örökösök nem adhatták el, ezért annak piaci értéke alacsony volt. Amíg a vagyonjogi vitát s a kapcsolódó adóssági ügyeket bírósági úton nem rendezték, addig e tilalmat nem lehetett feloldani. A vármegye által hozott döntést a kancellária is jóváhagyta. Bírói zár elrendelését kérte maga Antalfy Ágnes is, aki azt remélte, hogy ebből az örökségből végre mostohagyermekei kiadják a férje által lekötött 4000 ft móringot. 1802. szeptember 30-án Felső Bogáton az örökséget jegyzékeié küldöttség a teljes Vrantsits vagyon 1/16-ában állapította meg a Baranyai ág részét, s azt mint bírói zár alá vett jószágot árendába adta Boronkay Józsefnek. Az árenda összegét a kijelölt zárbíró Záborszky Mihály járási főszolgabíró kezelte. Somogy vármegye közgyűléséhez - melyet annak 1801. október 2-án felvett jegyzőkönyve tanúsít - adóssági igényt nyújtott be Závady Mihály is, akinek Baranyai János 2000 ft-al maradt adós. Az Erdélyből, kölcsönpénzből, Somogy vármegyébe utazott Ágnes ezért két utat választott. Egyrészt pert indított a kőszegi bíróságon mostoha gyermekei ellen az özvegytartás és a móring kiadásáért. Másrészt a seguestrum (bírói zár) ellenére 1801. november 5-én külön szerződéssel eladta leányának reménybeli örökrészét a seguestrált birtok bérlőjének s egyben örökös társának, Boronkay Józsefnek és feleségének, készpénzben felvett 1000 tallérért. Ebből az összegből Erdélyben, ahol olcsób volt a föld, akkora birtokot vásárolhatott amekkora jó gazdálkodás mellett a megélhetését megfelelő szinten biztosította. Boronkay ezzel az akcióval saját örökrésze mellé olcsón megszerzett egy újabb örökrészt, s ez felvillantotta a bérlet fokozatos megvásárlásának lehetőségét. A következő részt Baranyai János, Borbála leánya adta el. Ez ugyanakkora volt, mint a Júlia része, mégis, az erdélyi Károlyfehérvári Káptalan előtt 1802. február 14-én, megkötött előszerződés szerint, magasabb árat kapott érte. Szépvizi Barabás József, Bodorfalvi Baranyai Borbála férje, mint felesége teljhatalmú meghatal-mazottja, 1625 Rft-ért adta el az örökség részt. Ebből azonnal felvett 625 Rft-ot, de a maradék 1000 Rft-ra csupán obligatiot kapott. A végleges szerződést 1802. március 20-án Bogáton kötötték meg.
