Bács-Kiskun megye múltjából 15. (Kecskemét, 1999)

BÁNKINÉ MOLNÁR ERZSÉBET A hagyatéki per, mint történettudományi forrás

Lengyel Miklós Mártonfalvay Magdolna Gáspár Lajos Krisztina Magdolna Julianna Borbála férje: férje: Vrantsits István 1. Nagy Mihály 2. Baranyai Imre Vrantsits Pál A Vrantsits örökség tehát a kor jogszokása alapján négy öreg ágra oszlott, amelyek-bői három a Lengyel testvéreké volt, úgy mint : I. Báró Lengyeltóti Lengyel Gáspár, Anna leánya, II. Lengyeltóti Lengyel Borbála és Bodorfalvai Baranyai Imre házasságából született gyermekek , III. Lengyeltóti Lengyel Krisztina és Nedeczky Károly gyermekei . Az örökség megnyíltakor már olyan vagyonrészeken is osztozni kellett az örökösöknek, amelyek még 1781-ben Lengyel Miklós halála után leánya, Julianna révén kapcsolódtak a Vrantsits vagyonhoz. Ilyen vagyonrésznek tekinthető pl. Bogát puszta. A Somogy megyei Bogát akkor még egy egységes puszta volt, de Lengyel Miklós két leánygyermekére Juliannára, Vrantsits István feleségére és Borbálára, Baranyai Imre feleségére hagyományozta. A pusztát ezért közös megegyezéssel 1781. február 1-én ketté osztották s ettől kezdve az osztály után elkészült térképek alapján a puszta két részét Alsó-Bogát és Felső-Bogát néven különböztették meg. Az 1782-ben készült első katonai felvétel idején Bogátot már két különálló településföldrajzi egységként jegyezték fel. A felmérés szerint Felső-Bogát ~ Ober Bogát, Gesztitől háromnegyed, Polánytól másfél, Somogyvámostól két és fél óra járásra fekszik. Van egy masszív építésű kastélya, kis temploma, majorsága, gabonatárolója, a tó partján egy juhakol, néhány hivatalnok lakás és malom található. Alsó-Bogát ~ Unter Bogát, helyét a korábban vele egészet alkotó FelsőBogáthoz viszonyították, s földrajzi helyét attól negyedóra járásra, Polánytól kissé távolabb jelölték meg. Nevezetes építményeiként feltüntették a kastélyt, a malmot, a majorságot és egy templom romjait. Az egész határt vizes, tó és patakok által is mocsarasított területként írták le, amelynek völgybeli útjai száraz időben sem járhatók. A katonai felmérés szűkszavú tömör leírása a településtörténeti kutatás egyik leggyakrabban használt és idézett forrása. Az idézettnél azonban lényegesen bővebb és részletesebb, s bizonyos értelemben pontosabb ismeretek nyerhetők a hagyaték kettéosztását dokumentáló iratokból, melyeket a Vrantsits Pál halálát követő hagyatéki perhez a Dunántúli Kerületi Tábla esküdtje 1822-ben csatolt. 2 DOB AI András, 1983. 161.