Bács-Kiskun megye múltjából 15. (Kecskemét, 1999)

BÁNKINÉ MOLNÁR ERZSÉBET A hagyatéki per, mint történettudományi forrás

BÁNKINÉ MOLNÁR ERZSÉBET A hagyatéki per, mint történettudományi forrás A levéltári iratok tömegében járatos kutatók tudják, mennyire viszonylagos egy-egy dokumentum, dokumentumcsoport forrásértéke. Szinte minden levéltáros a példák sokaságával igazolhatja, hogy az a feljegyzés, ami a hivatali meghatározás szerint, mint történelmi dokumentum értéktelennek minősíttetett, egy bizonyos kutató vagy téma szempontjából döntő bizonyíték, az egyedüli hiteles, történeti forrás lehet. Ezért alapvetően téves értékes és értéktelen dokumentumokról beszélni. Helyesebb, s a tudományos kutatás módszerének is megfelelőbb az a kategorizálás, amely szerint egyes levéltári iratok, iratcsoportok a történeti ismereteket bőségesebben, sokoldalúbban hordozzák, mások inkább az egy szempontot kiemelő kutatást szolgálják. Az az ügyirat együttes, amelyet elemzésem során bemutatok a történettudomány sokoldalúan adatgazdag forráscsoportjába tartozik. Tanulmányommal a történeti ismeretek e gazdag lelőhelyének, a polgári peres iratoknak kiaknázási lehetőségeire szeretném felhívni a kutatók figyelmét, a kiemelt egyetlen vagyonjogi per módszertani példáján. Az irategyüttes 1796-tól 1859-ig tartalmaz dokumentumokat. A teljes peranyagnak csupán egy töredéke vészelte át az idők viszontagságait, s a bíróságok közötti hosszú hivatali útvesztőket, de így hiányosan is alkalmas az említett időszakra vonatkozó gazdaság- és társadalomtörténeti ismereteink elmélyítésére. E peranyag segítségével betekinthetünk egy-egy család gazdasági és emberi viszonyainak több mint fél évszázados folyamatába. S szinte benne élve a történelmi korban, esettanulmányként ismerhetjük meg Magyarország e fél évszázadát általánosan jellemző társadalmi és gazdasági folyamatainak formálódását. A per kiindulópontja Somogy vármegyében kialakult örökösödési viszály volt, amelyet Lengyel Miklósnak a Kurtakeszin élt földbirtokosnak és vejének, Vrantsits Istvánnak a halála váltott ki. A Vrantsits örökség 1801-ben, Vrantsits Pál özvegyének halálával nyílt meg, s mivel egyenesági utód nem maradt, az örökség az örökhagyó anyai ágára szállt vissza, ez esetben az ősi Somogy vármegyei Lengyel családra.

1 1 NAGY Iván , 1857. 90-92.