Bács-Kiskun megye múltjából 15. (Kecskemét, 1999)
ORGOVÁNYI ISTVÁN Az 1956-os forradalom és szabadságharc kecskeméti eseményeinek története
gyárban és az AKK-ban sikerült pártszervezetet létrehozni. A városi ideiglenes intéző bizottság jelentéséből tudható, hogy október 23. előtt Kecskeméten 27 üzemi alapszervezetben 1050 párttag volt, ami az üzemi dolgozók 13%-át jelentette. Ezzel szemben 1957. február 11-én 17 alapszervezet létezett 264 taggal, ez 3,5 %-a város munkáslétszámának, közülük is az újonrtan belépők csak 33-an voltak 313 Helyzetüket nem csak a számszerű gyengeség tette nehézzé. A kommunistákkal szembeni bizalmatlanság általános volt, és ezt csak erősítette, hogy ebben az időszakban kezdődtek a tömeges letartóztatások, elbocsájtások az üzemi munkásság körében. Az is megtörtént, mint például az Építőgép Karbantartó Vállalat és a Cipőgyár esetében, hogy az igazgató, a Barneválnál pedig éppen a volt MDPpárttitkár akadályozta a pártszervező munkát. A munkástanácsokban nagyon kicsi volt az MSZMP-tagok száma, a szakszervezetek pedig a " függetlenség zavarában éltek". Az MSZMP Megyei Ideiglenes IB elhatározta, hogy tagjai részt vesznek alapszervezeti vezetőségi üléseken, taggyűléseken, pártnapokon. A tapasztalt pártmunkásoknak heti egy-két napot az üzemekben kellett tölteniük, ami a hangulatot ismerve nem lehetett éppenséggel kellemes elfoglaltság. A munkástanácsok "alkalmasabb" tagjait igyekeztek bevonni a politikai munkába, terjesztették a párt- és kormányállásfoglalásokat. A munkástanácsok átformálása érdekében tervbe vették egy hét előadásból álló tanfolyam beindítását március 15-ig. Február 28-ig akartak egy vitát szervezni a párt, a szakszervezet, a munkástanács és vállalatvezetés helyes kapcsolatáról. 1957-re megerősödött az intézőbizottságok helyzete járási és városi szinten is. Az Ideiglenes Megyei IB 1957. február 11 — i határozata elégedett hangon szól a pártszervezetek összefogásáról: "Elérkezett az ideje annak [...], hogy a széles párttagság munkája nyomán befolyásolni tudjuk az életet". A járási és városi intézőbizottságokban döntően a párt függetlenített tagjai működtek, ezeket egészítették ki állami, üzemi, gazdasági területen dolgozó párttagokkal. Az intézőbizottságok üléseit kéthetente, azonos napokon tartották. Az intézőbizottságok igényt tartottak a káderek kiválasztására és elosztására. Elsősorban az üzemekbe, gépállomásokra, téeszekbe, állami gazdaságokba irányították az embereiket, mert ezekben vártak megerősítésre a pártszervezetek. A megyei intéző bizottság ekkor már egy hónapon belül biztosíthatónak tartotta az alsóbb szervek stabilitását. 1957. május 31-én választották meg a megyei pártbizottságot és a végrehajtó bizottságot. Ezzel megszűnt a vezető szervek ideiglenes jellege. Határoztak a revizionizmus és a dogmatizmus elleni harcról, a kollektív vezetés érvényesítéséről. Célul tűzték ki a káderek kiválasztásában érvényesülő szubjektivizmus gyakorlata elleni fellépést. Listák készültek a hatáskörök elkülönítéséről. A VB tagjai elhatározták, hogy egyetemi, főiskolai végzettséget szereznek, ezen elhatározásuknak később eleget is tettek. A pártoktatást kiszélesítették. Határozatot hoztak, hogy 1957. október 20-án részleges tanácsválasztást tartanak.. A forradalom előtt a megye területén lévő 357 téeszből 1957 elejére 157 maradt. Ez körülbelül 33%-os tagcsökkenést és 32%-os földterület-csökkenést jelentett. A működő téeszekben 70 alapszervezet volt 802 taggal. 314 313 BÁRSONY Ferenc szerk. 1983. 62-66. 314 BÁRSONY Ferenc szerk. 1983. 67-70. A Bács-Kiskun megyei termelőszövetkezetek helyzete.
