Bács-Kiskun megye múltjából 15. (Kecskemét, 1999)
ORGOVÁNYI ISTVÁN Az 1956-os forradalom és szabadságharc kecskeméti eseményeinek története
A munkástanácsok utóvédharca "A szovjet csapatok elmennek, de a munkásság itt marad. Mi lesz akkor Kádárral és kormányával?" A munkástanácsok folytatták tevékenységüket, az ellenállás legfontosabb és főként hatékony szervezeteivé váltak. Az események alakításában legnagyobb szerepe az Alföldi Kecskeméti Konzevgyár, a Lakatosipari Vállalat, a Gépgyár és az Epületgép Karbantartó Vállalat, valamint a vasutasok munkástanácsainak és ezek vezetőinek volt. Jelentős szerepet játszott a városi pedagógus forradalmi tanács is. Mivel a munkástanácsok elvben igényt tartottak a hatalom teljes ellenőrzésére és kézbentartására, így gyakorlatilag kettős hatalom jött létre. A kecskeméti munkástanácsok országos viszonylatban is jelentős ellenállást fejtettek ki, területi munkástanácsot hoztak létre, illetve együttműködtek a bajai munkásokkal, akiknek a szervezetei szintén kemény ellenállást tanúsítottak a Kádár-kormánnyal szemben. Leghatékonyabb fegyverük a politikai sztrájk volt. Meghatározó szerepet vitt a munkástanácsok harcában Pullay Béla, B. Hajagos Károly, Bognár Ferenc, ifj. Nagy Sándor, Vlacsil Tibor, Ferencz Béla és persze még sokan mások is, akik fontosnak tartották, hogy kiálljanak a forradalom eszményei mellett. A különböző üzemek munkástanácsai még a szovjet invázió előtt felvették egymással a kapcsolatot. A szovjet támadás azonban teljesen új helyzetet teremtett. Erre a munkástanácsok a sztrájk folytatásával válaszoltak. A munka szüneteltetését könnyítette, hogy a nyersanyag- és energiahiány miatt egyébként sem lehetett volna a termelést teljes kapacitással elkezdeni. November 20-ig, mikor a kormány bejelentette, hogy a sztrájkolok nem kapnak fizetést, csak néhány üzemben vették fél a munkát, és ezekben is többnyire csak részlegesen. Kezdetben a forradalom kecskeméti vezetői közül néhány bujkálni kényszerült, hogy elkerülje az első letartóztatási hullámot. November 5-én találkozott Bognár Ferenc és Nagy Sándor ismét. Egyik ismerősükhöz, Laczi Ferenchez mentek. Laczi Irén elhozta Bognár Ferenc pisztolyát a lakásáról. Mikor jött vissza, egy Pobjedát látott befordulni az utcába, a benne ülök között pedig a városban közismert ávósokat vélt felismerni. Mindezt elmondta nekik, és ennek hatására egy közeli tanyára mentek, ahol november 9-ig tartózkodtak. Akkor tértek vissza a városba. 257 A zaklatások nem kímélték a munkástanácsok tagjait sem. November 6-án éjjel két orosz katona behatolt Farkasinszky István gépgyári munkástanácstag lakására, azt teljesen feldúlták, kifosztották, családtagjait megfélemlítették, így azok a szomszédokhoz menekültek. 258 A zaklatások és a letartóztatások ellen a munkástanácsok igyekeztek fellépni. Természetesen kevés eszköz volt a kezükben, néhány esetben azonban sikerült elérniük egy-egy letartóztatott kiszabadítását. 256 OSZK 412. 12. B 1157/1957. Pullay Béla és társai pere. Az AKK MT november 28-i jegyzökönyvéből. 257 OSZK 412. 12. B 1055/1957. ifj. Nagy Sándor pere. ítélet. 258 OSZK 412. 12. B 1055/1957. ifj. Nagy Sándor pere.
