Bács-Kiskun megye múltjából 15. (Kecskemét, 1999)

IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR A közigazgatás alakulása a mai Bács-Kiskun megye területén a polgári forradalom után

Igen nagy visszáság alakult ki az évszázadok során a szabad királyi városok körül, amelyek száma időközben félszázra növekedett. Közöttük több alig néhány száz főnyi lakossal rendelkezett. Ezek a kiegyezés értelmében mind visszakapták korábbi jogaikat. Mai megyénk területén Kecskemét és Baja kapott törvényhatósági jogosítványt.

62 A törvényhatósági joggal rendelkező városok legfőbb sérelme az volt, hogy a megyei főispán felügyelete alá kerültek, és azokkal egyfajta kényszertársulásra lettek ítélve. A városok tiltakoztak a virilizmus ellen is,

63 amely megakadályozta a szabad választásokat, és ellenkezett a 48. évi törvények szellemével is. A törvény értelmében a törvényhatóság nemcsak gyakorolta az önkormányzatot, hanem közvetítette az állami közigazgatást is.

64 Az új törvény értelmében gyakorolhatták a "politikai jogokat" is, amely azt jelentette, hogy közérdekű, sőt országos ügyekkel is foglalkozhattak, javaslataikat ezekkel kapcsolatosan az országgyűlésnek is felterjeszthették. Saját belügyeikben az önkormányzatok önállóan intézkedhettek, szabályrendeleteket alkothattak, tisztviselőiket maguk választották, önálló költségvetésük volt, és a kormánnyal közvetlenül érintkezhettek. Feladatuk volt a törvények és a rendeletek végrehajtása, de ha a rendelet a helyi viszonyokba ütközött, vagy azt célszerűtlennek tartották, a végrehatás előtt felirattal fordulhattak vele szemben a kormányhoz. A törvényhatóság legfőbb szerve a közgyűlés lett, amelynek egyik felét a virilisták, másik felét pedig választott képviselők alkották.

65 A közgyűlésen a főispán elnökölt. A főispán egyben a kormány képviselője is volt, ellenőrizte az önkormányzatot, s őrködött az állami közigazgatás érdekei fölött is. A törvény- hatóság első számú tisztviselője a megyében az alispán, a városban a polgármester lett. Ok vezették a törvényhatóságok közigazgatását. A községek jogi helyzetét meghatározó törvényt (1871: 18. tc.) gondosan készítették elő.

66 Ez a törvény három féle települést különböztet meg az egyes megyék területén: a/ rendezet tanácsú városok, amelyek a korábbi mezővárosoknak, vagy rendezett tanácsú községeknek feleltek meg; b/ nagyközségek, melyek között ugyancsak lehettek korábbi mezővárosok vagy nagyobb falvak, amelyeknek rendezett tanácsuk ugyan nincs, de a törvény által rájuk ruházott feladatokat képesek saját erejükből ellátni; javaslat szerint őrködnek a törvényhatósági önkormányzat és az állami közigazgatás érdekei fölött. Fegyelmi felelősségre vonás, viszonylag széles kinevezési jogkör és a közgyűléseken való elnöklés járult még ezekhez. CSIZAMDIA Andor, 1976. 118-120. 62 Kecskemét 1870-ben, Baja 1873-ban kapta meg a törvényhatósági jogú város címet. 63 Az ellenzék a virilizmussal szemben azzal érvelt, hogy az ország legtöbb településén a képviselők száma nem több 12-nél, s ezeken a településeken azok kerülnek meghatározó helyzetbe, akik néhány krajcárral több adót fizetnek mint a nagy többség. "A viril szavazat általában véve nem jogos, nem illik modern államokhoz, de legkevésbé hazánkhoz, hol csak az osztálykülönbségeket fogja növelni, hol nem involválja magába a község lakóinak azon értelmiségét, melyre egy vagy más esetben némi joggal lehetne támaszkodni." idézi Schwartz Gyula felszólalását CSIZMADIA Andor, 1976. 130. 64 E kitételt az osztrák törvényekből vették át. 65 A bizottságok igen nagy létszámúak voltak. A városokban 48-400 fő, a vármegyékben pedig 120600 fő között ingadozott számuk. 66 Az egykori szakíró szerint Arad vármegyében 1861-ben elfogadott rendtartást vették alapul, amelyet több más megye is az előző évtizedben már döntései során figyelembe vett. E a rendelet Mária Terézia úrbéri szabályrendeletére nyúlt vissza. CSIZMADIA Andor, 1976. 125.