Bács-Kiskun megye múltjából 15. (Kecskemét, 1999)

ORGOVÁNYI ISTVÁN Az 1956-os forradalom és szabadságharc kecskeméti eseményeinek története

által delegált nemzetőrök, illetve kiszabadulásuk után a fegyveres felkelők. A járási nemzeti bizottságok október 30-tól előtérbe kerültek, és ezek is törekedtek embereiket a nemzetőrségbejuttatni. Megyei nemzetőrség is alakult, parancsnokául Szentkirályi Frigyes alezredest nevezte ki Gyurkó Lajos vezérőrnagy, a 3. hadtest parancsnoka. A nemzetőrség vezetése ekkor még biztosította a pártbizottságnál Putics Józseffel, a megyei tanácsnál pedig Dallos Ferenccel a szoros összeköttetést. Ugyanez volt a helyzet a megyei rendőrkapitányságnál, melynek vezetését a szolgálatilag távollévő Szalóki rendőr őrnagy helyett Kádi Sándor őrnagy látta el. A nemzetőrség megszervezésénél a polgáriak részéről dr. Búzás Pál tanító és Kovács János munkavezető működött közre. A nemzetőrség első megszervezése biztosította pillanatnyilag a régi hatalom számára a fegyveres erők feletti ellenőrzést, és a nemzetőrségben a honvédség és a rendőrség szervein kívül az akkor még működő MDP és a megyei tanács irányítása is érvényesült. A városi nemzetőrség parancsnoksága a rendőrség Rákóczi úti épületében volt, és beléptek nemzetőrnek a homokbányai laktanyából szabadult felkelők közül is jónéhányan. Ez a folyamat vezetett később oda, hogy a pártirányítás megszűnt a városi nemzetőrség felett. Körülbelül 30-35 civil nemzetőr volt a rendőrségen, a katonaságtól delegállakat Sereg István százados vezette. A civil nemzetőrök önállóan nem intézkedhettek, a szolgálat után fegyvereiket leadták. A homokbányai laktanyában ekkor mintegy 240, a honvédség által letartóztatott ember volt. Ezen a 240 főn kívül már ekkor honvédségi őrizetben volt 45 fő a börtönből szabadultak közül, és 65 fő, akit fegyverrel fogtak el az előző napokban. Ez utóbbi 65 fő aktívan vett részt a fegyveres harcokban. Ezen a napon a katonai ügyészség és a polgári ügyészség közösen végezte a foglyok ügyeinek kivizsgálását. Katonai részről Mátyás Miklós őrnagy hadbíró és Vígh István katonai ügyész, a polgári részről Szabó Sándor ügyész. Az október 24-i statáriális rendelet értelmében akarták felelősségre vonni az elfogottakat. Ez egyébként óriási ellenszenvet keltett a bíróság és az ügyészség ellen a közvéleményben. A repülőtéren a hadosztályparancsnok beszedette a korábban kiosztott fegyvereket. Párttaggyülés volt, ahol a párttagok kiálltak a párt politikája mellett. A többpártrendszer létrejöttének hírére heves viták folytak az állomány között. Egyes csoportok már helytelenítették a politikai munkások jelenlétét. Október 29-én, este 19 óra körül Gyurkó Lajos, Szabó Sándor ezredes, Gyulai Mihály ezredes, Daczó József, Dallos Ferenc és Halanda István tárgyalt a további teendőkről a hadtest parancsnokságon. Daczó hangoztatta, hogy a rendelkezések értelmében ki kell engedni a fogságban tartott embereket, akiket a harcok ideje alatt, illetve az igazoltatások során tartóztattak le. Gyurkó megígérte, hogy a kihallgatások befejeződése után kiengedi őket. Gyurkó és Szabó Sándor ellenezte a forradalmi katonai tanácsok megalakítását, azonban Gyulai Mihály határozott követelésére és valószínűleg Daczó József ezt támogató véleménye hatására végül beleegyezett ebbe, ha a hatalomhoz hű emberek kerülnek be a testületbe.

128 128 HL SZKB B 01/1959. Gyulai Mihály és társai pere.