Bács-Kiskun megye múltjából 15. (Kecskemét, 1999)

KEMÉNY JÁNOS Baja város közoktatásügye a tanfelügyelő közigazgatási bizottsághoz intézett jelentéseinek tükrében 1876-1890

Középszintű oktatás A kiegyezés után néhány évig változatlan formában működött tovább a nyolcosztályos gimnázium és a hatosztályos reáliskola

. 1878-ban a reáliskolák nyolcosztályosokká lettek és érettségivel zárultak le. Ezzel egyenrangúvá - bár még mindig nem egyenértékűvé - váltak a gimnáziummal. Ügyük átfogó rendezésére az önállóságukat féltő egyházi iskolafenntartók által támasztott nehézségek miatt csak 1883-ban került sor.

13 Az 1883. évi 30. törvény megalapozta és hosszú időre meghatározta, átfogó és egységes elvek alapján rendezte, az állam által áttekinthetőbbé és felügyelhetővé tette a középiskolák működését. Egyenrangúnak ismerte el a törvény az egyaránt 8-8 osztállyal működő gimnáziumot és reáliskolát. Kimondta, hogy azokban csak államilag képesített tanárok taníthatnak, és a tanítás szakrendszeren alapszik. Fontos intézkedéseket hozott az érettségi vizsgák egyöntetűbbé tételéről, és az egyházi érdekek messzemenő figyelembevételével állapította meg az állam jogkörét. Az állam felügyeleti jogának és irányításának érvényesítése szempontjából az intézetek fenntartói szerint a törvény megkülönböztetett az állam közvetlen rendelkezése, vezetése, végül főfelügyelete alá tartozó középiskolákat. Ezekben eltérően érvényesült az oktatás tartalmát, szervezetét, a tanárok feletti felügyeletet, a tanítás nyelvét stb. meghatározó jogok gyakorlása.

14 A törvény nemcsak tisztázta az államnak az autonóm felekezeti középiskolák feletti főfelügyeletét, hanem kimondta a felekezeti középiskolák állami segélyezését is. Az 1883. évi 30. törvény a nem magyar ajkú középiskolákban kötelezővé tette a magyar nyelv tanítását, úgy, hogy a két felső osztályban a magyar nyelvet és irodalmat magyar nyelven kellett tanítani.

15 Ugyanez a törvény azt is kimondta, hogy a gimnázium és a reáliskola célja egyaránt a felsőbb tudományos előképzés, melyet az előbbi humán, főleg klasszikus nyelvi, az utóbbi pedig a természettudományos és modern nyelvi ismeretek segítségével nyújt a tanulónak. Az a különbség a két iskolatípus között továbbra is változatlanul megmaradt, hogy amíg a gimnázium minden egyetemi karra és főiskolára képesített, addig a reáliskola csak a műegyetemre, a tudományegyetem természettudományi szakjaira és a gazdasági jellegű főiskolákra. A kölcsönös közeledés és nivellálódás a két iskolatípus között hamarosan megindult, 1890-ben a gimnáziumban megszűnt a görög nyelv kötelező oktatása - az 1890. évi 30. törvény rendelkezése alapján -, a 30.820/1890. VKM számú rendelet választást engedett a tanulóknak abban' a tekintetben, hogy az 5. osztálytól kezdve az ún. görögpótló tantárgyak valamelyikét tanulják. Kétféle görögpótló tantárgy volt. Az egyik az irodalom, - mégpedig a magyar írók bővebb tanulmányozása, tekintettel az ókori irodalmi mintákra és a görög klasszikusok magyar fordításban való tanulmányozása, 13 Uo. 1405-1406. 14 FELKAI, i.m. 90. 15 KLAMARIK János dr.: A magyarországi középiskolák újabb szervezete történeti megvilágítással. Bp., 1893. 18.