Bács-Kiskun megye múltjából 14. (Kecskemét, 1998)

IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR Jelentősebb közigazgatási változások a mai Bács-Kiskun megye területén 1848-ig

Bár több mint fél ezer éven át nemcsak a nevét, hanem a területi megoszlását, szervezetét illetően is viszonylag tartósnak bizonyult ez a közigazgatási intézmény Magyarországon, a XX. század mélyreható változásokat eredményező katonai és politikai eseményei ezt sem hagyták érintetlenül, és mindenekelőtt az új államhatárok miatt is több esetben szokatlanul nagyok lettek a területi átrendeződések. Több esetben csaknem gyökeresen átrajzolták egyes megyéink arculatát. Ezt mondhatjuk el Bács-Bodrog és Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye esetében is. Már csak ezen események, változások is megkövetelik, hogy a közigazgatás csaknem nélkülözhetetlennek minősülő szervezetének több száz éves folyamatait tisztábban lássuk, annál is inkább, mivel az un. nemzeti államok létrehozására irányuló politikai célkitűzések, a háborúk utáni döntések nemcsak a gazdasági, társadalmi, hanem a térség népei közötti kapcsolatokban is keserves következményekkel jártak, és évtizedekre szinte kizárták a szakszerű ismertetés és elemzés lehetőségét is. Egy átfogó, a közigazgatás minden fontosabb korszakának változásait rögzítő kép kialakítása hozzásegíthet bennünket ahhoz, hogy e térség településszerkezetének alakulásával, demográfiai viszonyainak változásaival kapcsolatosan is elfogadható tárgyilagossággal tudjunk véleményt alkotni. E munka elvégzését sürgeti az a tény is, hogy a megyei levéltárak az őrizetükben lévő anyagok összetételének alakításában nem képesek követni pontosan az országhatárok és a közigazgatási beosztások változásait. Gyakorta megtartották az egykori megyék határain, keretein belül működő hivatalok és intézmények iratait is,

2 de igen sok esetben átcsoportosították azokat. Ezért ezek a sajátos, tudományos és szakmai szempontok is megkövetelik, hogy tisztán lássuk és láttassuk mind a megyék és a különféle kiváltságos helyek, valamint a járások területi módosulásait, mind pedig az egyes települések életében történő közjogi állapotaikon és igazgatásukon belüli változásokat is. A rendszerváltást követően az önkormányzatok létrejötte során és után egyes politikai csoportok részéről gyakorta hangzott el, hogy nálunk csaknem teljesen ismeretlen az önkormányzat, ennek nincsenek meg a történelmi előzményei. Éppen ezért szükséges kellő hangsúllyal kiemelni, hogy a rendi társadalmon belül nemcsak a nemesi vármegyék léte cáfolja ezt az állítást, hanem a különféle kiváltságos helyek és a mezővárosok sora is bizonyítja, hogy a nyugat-európai szinttől ugyan számottevően elmaradva, de a Kelet-Európában és a Balkánon elképzelhetetlen önállóságot, önigazgatási formát tudtak ezek a közösségek évszázadok alatt maguk számára kivívni. A kiegyezést követően pedig minden megszorítás ellenére a polgári közigazgatás kétségtelenül újabb lehetőségek előtt nyitott kaput, mellyel a települések százai éltek is. 1 HERMANN István, 1992. II. évf. 7. szám 42-46. HAJDÚ Zoltán, 1993. III. évf. 1. szám 57-62., III. évf. 2. szám 47-56. , ill. HAJDÚ Zoltán, 1993. Pl. ma is a Pest Megyei Önkormányzat Levéltára őrzi a Bács-Kiskun megyéhez csatolt járások szolgabírói irategyütteseit.