Bács-Kiskun megye múltjából 14. (Kecskemét, 1998)

BÁNKÚTI IMRE Kecskemét a Rákóczi-szabadságharcban 1703-1711

varasunkban, circiter 140 párt, de azokat különben 6-6 máriásnál párját meg nem vehetni, felettébb drágának ítélvén mundér csizmáknak megvenni, hogyha valamely olcsóbbakhoz juthatnánk, azért embereinket Szegedre expediáltuk", hogy szattyánbőrt vegyenek, s ezt az itteni mesterekkel el fogják készíttetni.

247 1 7 1 0 szeptemberében is küldött Kecskemét és Nagykőrös csizmákat és pokrócokat Ongánál táborozó fejedelmi hadak részére.

248 Annak a parancsnak azonban aligha engedelmeskedhettek, amit Károlyi Sándor Jászdózsán 1710. október 2-án bocsátott ki a Duna-Tisza közének helységeire, hogy takarodjanak át a Tisza mellékére, „mert bizonyosak legyenek benne, valamely helység lakossai az ellenséget bevárják, minden kegyelem nélkül, kicsintül fogva nagyig kardra hányattatik, jószágok prédára megyén, helységek tűzzel emésztetik".

249 Nehéz ennek a rendelkezésnek az indítóokát kutatni, és még nehezebb meghatározni. Nyilván maga Károlyi sem gondolta komolyan, hogy ez a kiürítés végrehajtható lenne. A hagyományos és sokszor csődöt mondott taktika reflexszerű ismételgetése lett volna? Vagy Károlyi meg akarta mutatni Rákóczinak elszántságát és a konföderációhoz való elvhűségét?

250 A katonai események ugyanis sokkal gyorsabban peregtek, mintsem ezt a fenyegetést be lehetett volna váltani. 1710. szeptember 24-én ugyanis kapitulált Érsekújvár, október 20-án Szolnok őrsége egyszerűen elhagyta a várat, november 30-án megadta magát Eger vára is. November 17-én császári csapatok szállásolták be magukat Kecskeméten, s ezzel a katonai események a város számára véget értek. De nem a terhek, hiszen a császári katonaság ellátása is a körzetre hárult, jelentkeztek a feléledt labanc vármegye tisztjei is. Megkezdődött a még kuruc oldalon lévők vagyonának elkobzása, a kóborló katonaszökevények felkutatása. 1710. december 24-én maga báró Ebergényi László császári altábornagy szállt ki Kecskemétre, a tanácsot a király hűségére eskette, úgyszintén azt a 102 személyt, aki a kuruc hadseregben katonai szolgálatot teljesített.

251 Ilyen magasrangú parancsnok megjelenése a városban aligha lehetett véletlen: bizonyította annak fontosságát. 247 Két levelük Károlyihoz 1710.JÚ1 17. és 24. BÁNKÚTI Imre, 1992-1994. 1.294-295. 248 1 710. szept. 15. Balogh Gáspár kommisszárius Rákóczihoz. BÁNKÚTI Imre, 19921994. 1.297. 249 HORNYIK János, 1860-1866. IV.211-212. 250 Rákóczi aligha ellenezhette ezt a tervet, hiszen egy évvel előbb ő maga el volt szánva, hogy a váradi császári őrség élelmezésének megakadályozására felégesse Debrecent. Levele Károlyihoz: „... megvallom, szánom Debrecent, de mit tehetni rulla, job senkié se legyen, mind sem az ellenségé, azért, ha csak gondollya kegyelmed, mindsem Váradra szállícsa, job megégetetni..." Huszt, 1709. okt. 20., LUKINICH Imre, 1935. 485486. 251 HORNYIK János, 1860-1866. IV.213. sköv. A fegyvert letevő 102 személy listája uo. 428-430. és: IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1979. 339-342.