Bács-Kiskun megye múltjából 14. (Kecskemét, 1998)

BÁNKÚTI IMRE Kecskemét a Rákóczi-szabadságharcban 1703-1711

A pestis Kecskeméten való elterjedésére, - de egyben a korabeli közhiedelemre is - fényt vet a Sőtér Tamás által lefolytatott vizsgálat. Az ezereskapitány nagyon félt a „gugahaláltól", mint Bottyánnak írta: „Itt (t.i. Kecskeméten) való maradásomat nem reménlem és nem is akarom, mert az pestis két vagy három házhoz bejött ide is; bánnám, mostani háborús idővel döggel kellenék meghalnom".

230 Sőtér tehát vizsgálatot indított a város megfertőzésének forrásáról, aminek eredményéről így számolt be Károlyinak: „az pestisnek eredetit, az mint Pater Gvardián és Praedicator uraimékkal s az Bírákkal edgyütt investigáltam, valósággal így deciaráihatom: Szelei Mihály nevű idevaló kálvinista embernek leánya szolgálatra ment Vásárhelyre, kinek is ottan az férhezmenetelre szerencséje lévén, megnevezett attya látogatására ment innét hír nélkül, és visszatérvén, valamely kötés kendert hozott, amelyet hátárul letévén házánál, cselédjei: két fia és leánya fogdosták; azonnal megbetegedvén, egymásután kihaltak". O ezt megértvén, kicsapatta a városból, de egy Takács Mihály nevű ember titkon befogadta, mire az ő családja is meghalt. így terjedt el a járvány a kálvinisták közt. A katolikusok közül is többen elhaltak, noha ők nem fordultak meg fertőzött helyen. A további vizsgálat folyamán kiderült, hogy mindenféle más fertőző betegség is létezik a városban. Sőtér Tamás egyszerűen, de talán a korszellemmel menthető módon vélte megoldani a bajokat: „Az mostanában pedig akármi névvel nevezendő nyavalyában található betegeket kiűzettem az városbúi, pro captatione recentioris aurae".

231 Akárhogyan történt is a pestis behurcolása, a járvány a felkelés hátralévő éveit az egész körzetben végigkísérte; hol elcsendesedett, hol fellobbant. A szinte évtizedenként megismétlődő korábbi kecskeméti járványok, így az 1709-1710. évi története sincs feldolgozva. Keveset tudunk elterjedéséről (hacsak Sőtér Tamás ezereskapitánynak nem adunk hitelt), lezajlásáról, az ellene tett intézkedésekről (a városból való kicsapatáson kívül), az áldozatok számáról stb. A járvány elleni védekezés nem állhatott csak a „városból való kicsapattatásból", a ferences fráterek pl. gondozták a betegeket, vagy 230 Kecskemét, 1709. ápr. 19. THALY Kálmán 1865. 385. 231 HORNYIK János, 1860-1866. IV. 205. sköv. Lényeges adalék Kecskemét helyzetéhez, amit a tanács Károlyinak írt levele tartalmaz. Intézkedéseket tettek a pestis ellen: a betegeket a városból kiküldöttek, „az egésségeseknek pedig életek elvesztése alatt meghirdettük, hogy senki közülök a Tisza mellyéki és egyebütt levő pestises helységekre utazni ne merészeilyenek s az ott lakosokkal ne társolkodgyanak". Ezért kérik, hogy a város elleni zárlat feloldását tartsa fenn, „mert külömben bizony éhei hálásra jutunk, ha az felsőb helységekből való gabona hordástul a lakosok elzáratnak. Emellett alázatossan jelentyük Excelentiádnak, némely görög kereskedők, akik már alkalmas számú esztendőktül fogvást köztünk adóznak, és egyéb nyomorúságinkbann is segítcséggel vadnak, más idegen görögökre nézve azok is az felsőbb helyekre vásárokra való járástul eltiltattak, alázatossan kérjük Excelletiádat, hogy tovább is köztünk a terhet viselhessék, abbéli úttyokat kegyeimessen felszabadíttatni méltóztassék". Kecskemét, 1709. ápr. 22. BÁNKÚTI Imre, 1992-1994. 11.161-162.