Bács-Kiskun megye múltjából 14. (Kecskemét, 1998)

BÁNKÚTI IMRE Kecskemét a Rákóczi-szabadságharcban 1703-1711

legalábbis lelki vigaszt nyújtottak nekik, természetszerű tehát, hogy közülük is sokan megkapták a bajt, s meghaltak. Az áldozatok számát valószínűleg soha nem tudjuk megállapítani. A járvány persze nem válogatott, meghalt a város több vezetője, gyakran családjával együtt. így például Székudvari János kálvinista rektor, az 1707. évi tragédia megverselóje. Bláho Vince egykorú adatok alapján 5000 főre teszi a járvány 1709-1710. évi kecskeméti áldozatainak számát,

232 s ha ezt talán túlzottnak tarthatjuk is, az bizonyos, hogy Kecskemét lakossága jelentős veszteséget szenvedett. A pestis azonban nem akadályozta meg a körzetre kivetett újabb és újabb adók drasztikus behajtását. Bercsényi Miklós rendelete kivette a vármegyék hatásköréből az adószedést. Kassáról 1709. január 29-én kibocsátott utasítása a vármegyéket adószedői területekre (perceptorátus) osztotta, s az adó beszedését a perceptorokra bízta. A vármegyének csak statiszta-szerep jutott. Pest-Pilis-Solt vármegyére összesen 22825 forint készpénz jutott (ez csak a subsidium és a kiállítandó hajdúk fegyverpénze volt), ezt a vármegyének kellett helységekre felosztani, a listát átadni a perceptornak, aki a melléje adott hadi tisztekkel beszedette a pénzt, elvileg arról nyugtát adott. A perceptorok mellé a vármegyének deputátusokat kellett rendelnie, hogy a visszaéléseket elkerüljék.

233 A katonaság szívesen vállalta ezt a feladatot, mert korlátlan lehetősége nyílt a lakossággal szemben a legkülönbözőbb visszaélésekre és erőszakoskodásra. A vármegye vezetői jól látták, hogy mi lesz ennek a következménye: amikor Szentpéteri Imre brigádja utalványt kapott 6155 rénes forint beszedésére, utasították a kiküldött esküdteket: „Ha az adóbeszedés terén nehézség mutatkozik, s a behajtást Sőtér Tamás végzi el, ebből nagy károk keletkeznek, ezt is jegyezzék fel".

234 Márpedig nehézség mindig mutatkozott. De amikor a Bercsényinek járó tiszteletdíj hátralékát a főgenerális megbízottja sürgette, a vármegye ezt Kőrösre és Kecskemétre utalványozta, s mégis Sőtér Tamást bízta meg az összeg haladék nélküli behajtásával.

235 Kecskemét panasza csakhamar bizonyította, hogy ez milyen módszerrel történt. A város Károlyi Sándornak előadta: „Az quantumbeli pénz restantiájának letételére hogy bennünket Nemzetes Vitézlő Kacsándi László Fő Strása Mester Uram oly kemény médiumokkal ne kénszerítcsen, Excellentiád kegyeimessen méltóztatott parancsolni, és annak megszerzésére valamely respiriumot is nyuitani, nagy alázatossan köszönnyük [...] Éjfélkor is becsületes megvénhedett Bíránk szállására 232 HORNYIK János, 1860-1866. IV. 207-209. - A városi tanács 1709. május 17-én jelentette Ká-rolyinak, hogy addig 56 személy halt meg, s a járvány ismét terjedőben van. BÁNKÚTI Imre, 1992-1994. II. 163. - BLÁHÓ Vince, Búcsúbeszéde Kecskeméten 1772-ben. Kecskemét, 1991. 26-27. 233 BOROSY András, 1987.209-210. 234 Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlése. Hatvan, 1709. márc. 11. BOROSY András, 1987. 211. 235 Uo. 212.