Bács-Kiskun megye múltjából 14. (Kecskemét, 1998)

BÁNKÚTI IMRE Kecskemét a Rákóczi-szabadságharcban 1703-1711

ellenségnek. Több sem kellett Só'térnek, rögtön dörgedelmes levelet írt a tanácsnak, s másnapra magához rendelte a főbírót és a jegyzó't, mielőtt jelenti az ügyet a fogenerálisnak és a fejedelemnek is.

219 Jelentette is, s a városok utolsó próbálkozása, hogy a konföderált államtól kapjanak hathatós katonai segítséget - kérvén, hogy a Só'tér ezred teljesen az ő védelmükre adassék át -, nem teljesült, az ezred továbbra is a Zagyva mentén maradt. Maradt viszont Kecskemétnek a Szűcs István százada, s a fogenerálisnak az az engedélye, hogy a három város szervezzen önmaga védősereget, amelyet azonban az ország más részén is bevethetnek. Világos volt tehát, hogy a kuruc hadsereg ezt a körzetet lényegében feladta, de a lakosságra és anyagi javaira továbbra is igényt tart.

220 Nem így a császáriak. Persze a meghódolás az ő részükről sem a terhek alóli mentességet jelentette. Sőt. A császári parancsnokok az előírt és elmaradt szolgáltatások teljesítését keményen megkívánták. Kecskemét 1708. november 15-i kelettel levelet kapott Herberstein szegedi parancsnoktól, amely igen kemény feltételeket tartalmazott. Követelte annak a 10000 rénes forintnak a megfizetését, amelyet 1705ben még Herbeville vetett a városra; követelte az elmaradt limitáció teljesítését. O igyekezett a várost „a rácok tolvajságátul s marhahajtástul" megoltalmazni, a jószágot visszaadatni, de a város nyakas maradt. Ezért most katonákat küld, „hogy titületek job részit az szarvasmarhátoknak elővegyék, irgalmasság és kegyelem nélkül, amit találnak, ide mihozzánk haicsák, s azon is mesterkedgyenek, hogy némely gazdákat s embereket rabul s zálogul behozzanak kötözve hozzánk [...]„ Tehát azonnal küldjék embereiket Szegedre, és a restantiabeli és az új limitációban kivetett élést és vágókat hozzák el, mert mint „nyilvánvaló ellenségünket fogunk tűzzel, fegyverrel pusztítani s rontani, porrá öszve égetni."

221 Egy hónap múlva már gróf Leopold Schlick országos főkomisszárius nevében küld Herberstein felszólítást hasonló hangnemben a három városnak, emlékeztetve őket, hogy eljárása keménységét „az két helység valamennyire megkóstolta."

222 Újabb veszélyt hozott a városra a kuruc vitézlő rend akciója, aminek következtében majdnem megismétlődött az 1707. évi eset. 1709 februárjában gróf Teleki Mihály, Pápai János és Pápai Gáspár követségbe indult a nándorfehérvári pasához, s a fejedelem Sőtér Tamás és Nyúzó Mihály ezredét rendelte melléjük, hogy a makói révig kísérjék őket. Az átköltöztetés után a kuruc lovasság felcsapott egész Arad alá, rácokat vágott le, ökröket hajtott el, melyeket rögtön el is adott török 219 Szentmártonkáta, 1708. nov. 10. HORNYIK János, 1860-1866. IV. 196-197. 220 Bercsényi pátense a városok szervezkedésének engedélyezésére. 1708. dec. 22. HORNYIK János, 1860-1866. IV. 197-199. 221 BÁNKÚTI Imre, 1992-1994. II. 145-146. 222 Szeged, 1708. dec. 20. HORNYIK János, 1860-1866. IV. 197-199.