Bács-Kiskun megye múltjából 14. (Kecskemét, 1998)

BÁNKÚTI IMRE Kecskemét a Rákóczi-szabadságharcban 1703-1711

területileg illetékes kuruc parancsnokoktól a kvártélyosok számának csökkentését, de eredménytelenül. Só't, a Kecskeméten lakó nemesek is kénytelenek voltak ezt a terhet felvállalni, bár a nemesség házai országosan mentesek voltak a beszállásolástól. 1708-ban a három város „lakossai közönségessen" beadványt intéztek Bercsényihez, amelyben 6 pontban adták eló' panaszaikat, s ezek között az elsó' a nemesek azon sérelme, hogy a város biztonságára tartott katonaság beszállásolásától Ók sem mentesek, hanem a nemesség „a varasnak megmarasztására nízve a postirungban rívó' militiátt, mint szintín a parasztság, tartya." Bercsényi azonban - nyílván az országos gyakorlatnak megfelelően - elutasította tiltakozásukat: „Igaz dolog, a nemesség quártélyost nem tart, de itt praejudieálna a városnak, ha attúl eximáltattnának, mivel nem úgy, mint nemessek, hanem mint városbeliek, kiknek edgyenlő képpen az töbivel köl az város terhit viselni [...]."

165 Nem igen volt könnyebb az a teher sem, amit a katonaállítás rótt a városra. Egyébként is a hadkiegészítés a kuruc hadszervezet talán legbonyolultabb és legelavultabb területe volt. A vezetők és a katonai parancsnokok gyakran egymással ellentétesen, zűrzavart keltve intézkedtek. Jellemző, hogy amikor a fejedelem a rácok pusztításai miatt a három város hajdúállítási kötelezettségét csökkentette - Kecskemének 3 helyett csak 2 kompániát kellett volna kiállítania -, Sőtér Tamás mégis 3 kompánia kiállítását parancsolta. S amikor ezekből 38 fő meghalt vagy elszökött, Csajági János ezek helyett új embereket követelt a várostól felszerelve, fegyverrel ellátva.

166 A hadsereg vezetői tehát a rendkívül alacsony szervezeti fegyelem terheit a lakosságra hárították át. A három városra még külön terhet jelentett, hogy mások - főleg Szolnok kapitányai - is állandóan katonákat kértek tőlük, az őrség alacsony létszámára hivatkozva. Ha az állandó és a lakosság számához mérve magas katonaállítási kötelezettséget, a különböző munkákra (sáncépítás Kömlődnél, Soltnál, hídépítés Dunaföldvárnál és Szolnoknál, erődítési munkák Szolnoknál stb.) igénybe vett nagyszámú munkást számítjuk, akkor nemcsak a közvetlen költségeket (fegyver, felszerelés, szerszámok, élelmezés stb.) kell néznünk, hanem a közvetett hatást is: a munkaerő kivonását a város termeléséből, a mezőgazdaság kényszerű elhanyagolását stb. Ez csak fokozta az állatállomány csökkenésének, főleg az igásállatokkal való rablógazdákodásnak a káros következményeit. Az újabb kutatások Kecskemét összlakosságát ezekben az években kb. 10000 főre teszik,

167 így a három város lélekszámát 15000 főre becsülhetjük. Ha csak a tőlük hivatalosan követelt 1000 lovas és 600 hajdú 165 BÁNKÚTI Imre, 1992-1994. 11.120-122. 166 Az ügyre vonatkozó levelezés 1707-1708-ból Bercsényi, Vay Ádám, Károlyi Sándor, Só'tér Tamás és Kecskemét között: BÁNKÚTI Imre, 1992-1994. II. 108-111., 124-125., 128., 134-136. 167 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1979. és uó*. 1994. Passim. (Irodalommal.)