Bács-Kiskun megye múltjából 14. (Kecskemét, 1998)

BÁNKÚTI IMRE Kecskemét a Rákóczi-szabadságharcban 1703-1711

kiállítását vesszük, ez is több mint az összlakosság 10%-a, ami hallatlanul magas szám. Ez részben a kuruc hadvezetésnek a mennyiségbe vetett hitéből, részben a konföderált államnak az alföldi városok iránti méltánytalanul kíméletlen politikájából fakadt. A földesúri cenzust is évről-évre kellett fizetniök, a legnagyobb részt (1100 rénes forint és 100 magyar forint „discretio"),

168 a Koháry-rész után Károlyi Sándornak, aki eleinte rézpénzt is elfogadott, de 1707-ben már fenyegető levelet küldött nekik, melynek utóiratában saját kezével írta a következőket: „Ha másoknak taxátokat fejírpinzül adtátok, én sem vagyok aláb való azoknál. Külömben sem leszen, tavaly vagy harmadéve némely részét rézpénzül vettem vala fel, de most azt is elgondoljja, eb is cselekszi, még ha meg sem ismertek, megismertetem magamot. Lám hazutok, Nemzetetek, hitetek ellen adhattatok a németnek fejírpénzt, itten földe sur atoktul is kötelességteket, mint hamissak, eltagadgyátok."

169 Kecskemét tehát fizetett, ahogy tudott. 1708 elején már pénzhiánnyal küzdött a város. 1000 rénes forintot készpénzben kifizettek ugyan, de ezt csak úgy tudták megtenni, hogy amint írják: „kénteleníttettünk az idegen Görög Nemzethez nagy könyörgéssel folyamodnunk, s azzal magunkat adóssá tennünk, mellyet örömest nem cselekednénk, valamint nem volt soha is szokásunk [...]." Károlyi ugyan göbölyöket is elfogadott volna a cenzus fejében, de azokkal a város nem rendelkezett, ellenben kérte a földesurat, hogy 200 akó bort fogadjon el.

170 De ő 1708 végén külön embert küldött a városba, hogy a bírákat a taxa összeszedésére szorítsa.

171 Károlyi egészen a háború végéig következetesen behajtotta a városon ezüstpénzben a cenzust, ennek ellenére, vagy éppen ezért viszont sok esetben támogatta és segítette a várost a fejedelem és Bercsényi előtt.

172 Végül arról sem feledkezhetünk meg, hogy a császári hadsereg is szüntelenül követelt különböző szolgáltaltásokat, főleg pénzt Kecskeméttől, illetve a három várostól, alátámasztva az állandó rác fenyegetéssel. A konföderáció vezetőinek szigorú tilalma ellenére Kecskemétnek, akarva-nem akarva, tudomásul kellett vennie a körzet katonai helyzetét, s ezért tulajdonképpen mindvégig kapcsolatban volt a szegedi császári parancsnokkal (amint Kiskunhalas, valamint a Tisza bal parti Csongrád megyei városok is). Az a 26 elismervény, amely az 1705. szeptember 30. és 1711. november 16. közti időből fennmaradt, mintegy 20000 rénes forintról és 62 marháról,

173 nyílván csak egy részét 168 Károlyi megbízottjainak 1705. szept. 11-i nyugtája. BÁNKÚTI Imre, 1992-1994. 1.162. 169 BÁNKÚTI Imre, 1992-1994. II. 116-117. Károlyi még mindig az 1705-i esetre utal. 170 A város Károlyi Sándornak, 1708. febr. 14. BÁNKÚTI Imre, 1992-1994. 11.129-130. 171 Kecskemét, 1708. nov. 28. Bagosi András Károlyinak. BÁNKÚTI Imre, 1992-1994.11.148. 172 Károlyi Sándor és Kecskemét kapcsolatának története feldolgozatlan. Számtalan erre vonatkozó irat kiadva: BÁNKÚTI Imre, 1992-1994.I-II. 173 BÁNKÚTI Imre, 1992-1994. II. 40-46.