Bács-Kiskun megye múltjából 14. (Kecskemét, 1998)

TÓTH ÁGNES Adatok az 1946-os magyarországi délszláv összeírás történetéhez

vezésének nehézségei. Egy teljeskörű népszámlálás lebonyolítása ellen szóltak a technikai nehézségek is, ami elsősorban a papír-, nyomtatvány-, és a nyomdai kapacitás hiányában mutatkozott meg. A népszámlálásnak, mint minden statisztikai adatszolgáltatásnak hangsúlyozta Elekes - csak az lehet a célja, hogy az ország egész területére kiterjedő, számszerű tájékoztatást adjon a kutatott viszonyokról, így például a népesség fejlődéséről, elhelyezkedéséről, összetételéről, sajátosságairól, életviszonyainak változásáról. Ebben az összefüggésben tehát az egyéni adatok gyűjtésének csupán az eredmények megfelelő területi és tárgyi csoportosítása, összefoglalása, a kutatott jelenségek feltárása révén van jelentősége. A kormány részéről tervezett délszláv összeírás egyéni adatainak okmányszerű fölhasználása "nemcsak a statisztikai adatgyűjtések célkitűzéseivel, lényegével és természetével összeférhetetlen" — hangsúlyozta -, de szöges ellentétben áll az 1929. évi XIX. tc-nek az adatszolgáltatót védő, valamint az adatszolgáltatás titkosságát biztosító rendelkezésével.

32 Ezért a tervezett nemzetiségi összeírás minden valószínűség szerint nem érné el célját, ugyanakkor bizonyosan aláásná a statisztikai adatgyűjtések titkosságába vetett hitet. A Központi Statisztikai Hivatal a fentebb ismertetett érvek alapján határozottan ellenezte a kormány szándékát. Elekes Dezső összefoglalójában ismételten figyelmeztetett egy, a teljeskörű népszámlálástól elkülönítve végrehajtandó nemzetiségi összeírás nemkívánatos hatásaira. Végképp elfogadhatatlannak ítélte az összeírás egyéni adatainak a nemzetiségi oktatás újraszervezésénél tervezett fölhasználását. Ennek kapcsán mélységesen sérelmezte, hogy a kormány figyelmen kívül hagyta a Hivatal által oly sokszor hangoztatott törvényi hátteret, valamint a szakmai érveket, és így az "1941. évi népszámlálás egyéni anyanyelvi és nemzetiségi adatvallomásai szolgálnak a német lakosság kitelepítésének, ha talán nem is egyetlen, de legáltalánosabb alapjául".

33 Amennyiben a kormányzat mégis ragaszkodna a tervezett délszláv összeírás megtartásához, azt - hangsúlyozta Elekes - a Központi 32 MOL Miniszterein. Ált. ir. ,342/1946. 33 Utalt továbbá arra is, hogy 1941-ben Teleki Pál akkori miniszterelnök kifejezett kívánságára, valamint a statisztikai adatgyűjtések természetének megfelelően a KSH maga szólította fel újság-, és rádióközleményekben a nem magyar anyanyelvű lakosságot a valóságnak megfelelő adatszolgáltatásra, hangsúlyozva, hogy a teljesen befolyásmentes, szabad anyanyelvi és nemzetiségi bevallásból senkinek kára nem lehet. Most a kitelepítéseknél az egyéni bevallások fölhasználása nemcsak a kormány és a KSH hitelét érinti, de félő, hogy hosszú évtizedekre lehetetlenné tesz egy eredményes nemzetiségi összeírást, "mert a nem magyar ajkú lakosság egy esetleges újabb intézkedéstől - áttelepítés, összeköltöztetés, odatelepítés, kitelepítés - való félelmében, vagy ilyenre is gondolva esetleg tömegesen nem vallaná be a valóságnak megfelelően anyanyelvét és nemzetiségét." - MOL Miniszterein. Ált. ir. 342/1946.