Bács-Kiskun megye múltjából 14. (Kecskemét, 1998)

MERK ZSUZSA Adatok Budanovich Lajos püspök tevékenységéhez a Délvidék Magyarországhoz kerülésének időszakában (1941-1944)

közül is a jobb érzésűek azt tartják, hogy neki önként kellene belátnia azt, hogy lehetetlenné vált a helyzete. 3. De leginkább követeli távozását maga az egyházkormányzat érdeke is. Egyszerűség kedvéért felsorolom azokat a leghamarabb felmerült nehézségeket, amelyek megoldásánál Budanovich adminisztrátor úr közreműködésére nem lehet számítani: a. A plébániai anyakönyvek vezetése még a tiszta magyar plébániákon is (102 közül 44!) szlávul van eló'írva. Az anyakönyvi kivonatok űrlapjai is mind szlávok. A fent említett Codex Bacsiensis eló'írása szerint más nyomtatott űrlapot nem szabad használni a plébániákon, csak azt, amit az apostoli adminisztratura erre kijelölt szerve a plébániáknak megküld. Ezek az űrlapok természetesen mind szlávok. A magyar közigazgatás bevezetésével most a plébániákat tömegesen árasztják el az anyakönyvi kivonatokat kéró' hívek, fóleg az 1939. IV.t.c. kapcsán és a plébánosok a legnagyobb zavarban vannak az iránt, hogy milyen nyelven állítsák ki a kivonatokat, és milyen nyomtatványokat használjanak ezeknél.

8 Egészen természetes lenne, hogy az apostoli adminisztrátor erról nyomban intézkednék. b. A jugoszláv uralom idején az egyházi anyakönyvek kiállításánál az egyes egyházak saját kibocsátású okmánybélyegeket használhattak. Ezek ma is megvannak a plébániákon, és magam fülével hallottam az apostoli adminisztrátor úr egy rosszalló kijelentését azon, hogy egyik plébánián most nem egy ilyen egyházmegyei okmánybélyeget ragasztottak a kiállított anyakönyvi kivonatra, hanem magyar okmánybélyeget. Világos ebből az, hogy ő nem vesz tudomást arról, hogy a magyar közigazgatásban csak állami okmánybélyegek léteznek. Itt is azonnal kellene intézkedni. c. A plébániák egyházi vonatkozású felterjesztéseikben eddig a hivatalos állami nyelvet használták, és csak azoknak volt megengedve a magyar nyelvű felterjesztés, akik az állam nyelvét nem bírták. Közismert Budanovich püspök úr ama szokása, hogy az így kivételezett papok hivatalos leveleit visszaküldte azzal a felírással: „Scribat aut latine, aut slavice!"

9 Mi sem természetesebb, hogy most mindenki a magyar nyelvet szeretné használni hivatalos felterjesztéseiben. Erről sincs intézkedés. d. Egészen bonyodalmas a püspök úr által bevezetett fizetési rendszer az itt lelkészkedő papságnál. O már csaknem egy évtizede központi kezelésbe vette az adminisztratura összes plébániáinak, lelkészségeinek, alapítványainak, sőt papjainak is minden néven nevezendő pénzjöve8 Az 1939. IV. tc, az ún. 2. zsidó törény a „zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról", mely szerint zsidónak minősül vallásától függetlenül az, akinek legalább egyik szülője vagy legalább két nagyszülője zsidó vallású volt. A munkavállaláshoz tehát bizonyítani kellett a származást, s ennek következtében a plébániáknak nagyon sok anyakönyvi kivonatot kellett kiállítaniuk. 9 Scribat aut latine, aut slavice!: írja vagy latinul, vagy szlávul!