Bács-Kiskun megye múltjából 14. (Kecskemét, 1998)

KŐHEGYI MIHÁLY Adatok és okmányok Madaras történetéhez (1526-1856)

erőszakkal elvegyék azt, ami saját maguk és családjuk fenntartásához szükséges.

66 A füleki, ónodi, Széchényi, újvári éhező várkatonák nekivágva a széles Alföldnek egészen Szabadkáig és Zomborig lekóboroltak. E föld népét ellenségnek tekintették, és módszeresen jártak faluról-falura, élősködtek a különben is szegény jobbágyokon, akiknek egy része magyar volt. Igazat ír tehát a kicsiny falvak sanyargatott népe, amikor így panaszkodik: "nem a Krím országbeli kegyetlen tatárok, sem nem rajtunk hatalmat vett idegen török nemzetség cselekszik úgy mi rajtunk, hanem a mi nemzetségünkből való végházakban tartózkodó katonák, minket meg emésztő, javainkból kifogyasztó, pusztító, sőt mi a nagyobb, életünk elfogyasztóink."

67 Gonosztevők, martalócok, portyázok, rablók, kóborlók, csintalanságtevők, nyúzok, pusztítók, szabad hajdúk, tolvajok, gyilkosok, latrok, prédálók, húzó-vonyók - a nép csak így hívta őket. A törvények számos cikkelye lehetőséget adott arra, hogy elfogásuk esetén minden törvénykezés nélkül megöljék,

68 de a védtelen falvak népe hogyan is szállhatott volna szembe a sokszor több száz fos fegyveres csoportokkal? Az Alföldön még a karavánszerü közlekedés sem nyújtott teljes biztonságot. A vármegyék ugyan olykor-olykor egyesített erővel a rablók üldözésére mentek, de vajmi kevés sikerrel.

69 Helytelen lenne természetesen a végvári vitéz és a rabló közé egyenlőségjelet tenni, mintha e kettő azonos volna. A végváriakat végső soron a bécsi komány nemtörődömsége, fizetésüknek hónapokig-évekig történő elmaradása kényszerítette arra, hogy a parasztfalvakon élősködjenek. Környékünk népességének apadása már a XVI. század közepe táján megkezdődött. A szegedi szandzsákban 8425 házat írtak össze 1579-ben. A jövedelem 994 435 akcse volt, 1616-ban márcsak 340 000 akcse (tehát alig egyharmada) az ugyaninnen behajtható összeg, ami egymaga eléggé mutatja a romlás és pusztulás óriási arányait.

70 A hódoltsági területre a magyar földbirtokosok változatlanul fenntartották jogukat, de a földesúri szolgáltatás a végén mindössze jelképes ajándékokká zsugorodott össze.

71 A török-magyar békealkudozáskor (1642) Eszterházy Dániel királyi biztos azt bizonyítja, hogy a magyar földesúr régi jogon bírja a falut, és ha a falu esztendőnként egyszer egy papucsot kapcástól, vagy egy pár csizmát, vagy egy rossz szőnyeget ád magyar urának, az szinte semmi, hiszen a töröknek ezerannyit ad és dolgozik. Amit a községek adnak "ez semmi károkra a török uraknak, az 66 BENCZÉDI László, 1963. 67 GYÁRFÁS István, 1870. IV. 318-335. 68 Lipót 1659. I. decretum 15-20. cikkely és 1681. III. decretum 18-20. cikkely. KOLOSVÁRI Sándor-ÓVÁRI Lipót, 1897. (1657-1740. évi törvények, 1900. 147-151-. 279-281.) 69 ZSILINSZKY Mihály, 1896. I. 214, 70 REIZNER János, 1899. I. 113. 71 SZABÓ István, 1950. 103.